1. Fejezet

 

 

 

1.    Fejezet

 

                                                                 Fordította: Red Ruby

– BIZTOS VAGY EBBEN? Ez kicsit… elnagyoltnak tűnik.

– Pontosan mi olyan elnagyolt ebben?

– Kiteszel egy hirdetést, idegeneket hívsz meg a lakásunkba.

Feltartottam egy ujjam. – Nana!Neked egy szavad sincs ebben. Te vagy az, aki itthagy engem. Ez az én lakásom most.

Delia, a legjobb barátom, és hamarosan ex-szobatársam legyőzötten felsóhajt és keresztbe fonja karjait mellkasa előtt. – Jó. Igazad van. Csak azt hiszem ez egy kicsit… Nem is tudom. Aggódom, hogy összeszedsz valami perverz alakot, aki megpróbál beköltözni hozzád.

– Ígérem, hogy mindenkit ellenőrzök, mielőtt döntést hozok. Jól hangzik?

Bólint. – A te esetedben elfogadom, amit kapok.

Megigazgattam a laptopot a térdeimen és hátradőltem a kanapén, pillantásom a villogó kurzorra tapadt a majdnem üres képernyőn. Minden, amim eddig volt, annyi, hogy SZOBATÁRS KERESTETIK. Ennél többre lesz szükségem.

– Még mindig nem tudom elhinni, hogy lekoptattál, hogy összeköltözz a hülye pasiddal – mondom Deliának.

– És a kecskékkel. Ne felejtsd el azokat az édes babakecskéket, amiket vettem neki – szúrja közbe a hülye pasi, felkiáltva egy csomó doboz mögül, amit készül kivonszolni a lakásból.

– Igen, ahogy mondta. – Van egy mosoly Delia arcán, ami elárulja, hogy ha most nem lennék a szobában, valószínűleg ruhátlanok lennének.

Rosszul vagyok a két gerlicétől.

– Fúj, fejezd be, hogy így mosolyogsz rá!

Zach feje felbukkan, szarevő vigyor borítja az arcát, zöld szemeiben huncutság fénylik. – Azt a szexi dolgot csinálja, amikor az ajka egyik oldalát emeli meg? Istenem, szeretem azt a kurva mosolyt. Egy merevedés-indukátorról beszélünk.

Felháborodott pillantást vetek felé. – Lehetne, hogy nem vitatjuk meg a farkad most, Zach? Próbálunk szomorúnak lenni.

– Háát, felteszem nem muszáj. Elég észbontó téma egyébként.

Delia biccent. – Nem téved.

Felnyögve hátravetem magam a kanapén. – Ti ketten borzalmasak vagytok.

– Valóban azok vagyunk, Zoe?

– Megölhetem őt most? – kérdezem Deliát.

– Nem – válaszolja Zach. – Én…

– Zachary Hastings!

Egy vigyort vet barátnőjére, nem veszi be a műdorgálást sem tőle. – Megyek, megyek. – Felpakolva két dobozt kiverekszi magát a szobából, mielőtt valami nehezet vágnék a fejéhez.

– Biztos vagy benne, hogy máris vele akarsz élni? Nem gondolod, hogy ez túl hamar?

Kérdő pillantásom az ő komoly, magabiztos pillantásával találkozik. – Készen állok.

Tudom, hogy így van, és ez tesz olyan szomorúvá. Elsőéves korunk óta a csípőnknél vagyunk összenőve. Miután megosztoztunk egy kollégiumi szobán az utolsó három évben, végül sikerült szereznünk egy lakást a kampuszon múlt nyáron a végzős évünkre és tovább. A barátságunk, bár biztos volt, ugrásszerűen erősödött.

Ő az én emberem, és pokolian fog hiányozni.

– Te készen állsz? Egy új szobatársra, úgy értem. Ilyen hamar? Ez egy nagy ugrás, és mindketten tudjuk, hogy nincs szükséged valakire, hogy fizesd a számlát. A szüleid – áldom mindkettőjüket –máris majdnem mindenről gondoskodtak.

– Tudom, de azt hiszem, hamar magányos leszek. Mindketten tudjuk, hogy kettőnk közül én vagyok a sokkal szociálisabb.

Delia bólint. – Igaz, de tényleg ki akarod tenni a hirdetést? Miért nem csak – nem tudom – mész el szórakozni?

Egyik kezemet a mellkasomra teszem és levegőért kapok. – Úgy érted, hogy mondjuk, el kellene mennem és találkoznom valakivel a hagyományos módon?

Összerezzen. – Nem, igazad van – az emberek otrombák. Egy szórólap működik, de ne adj ki személyes információt! Nem akarod, hogy valami vadidegen megszerezze őket.

Mint az a vadidegen, aki megszerezte a tiédet? Mi is történt vele? – gondolkodást tettetve megütögetem az államat.

Delia eltolja a kezem. – Fejezd be! Tudod, hogy mi történt.

– Igen, dugtál vele. Megdugtad az első véletlenszerű srácot, aki megszerezte a számodat, és most beköltözöl hozzá!

A szemeit forgatja, épp ahogy Zach besétál vissza a lakásba.

– Csak hogy tudd, végig kellett szenvednem három randit ezzel a tyúkkal, mielőtt végre megadta magát. Három. Randi. Tudod mennyibe került nekem, csak a kaja?

Mielőtt én megtehettem volna, Delia megragadja a legközelebbi párnát a kanapéról, és Zach felé hajítja. – Takarodj, te segg!

Elkerüli a támadást és nevet. – Tudod, hogy szeretsz engem, kis kajaribim.

Figyelem, ahogy Delia szemei felcsillannak, a legostobább mosoly terül szét az arcán. – Tudom.

Egy részem tettetni akarja, hogy elhányja magát a bemutatójukon, de még inkább szeretem, ahogy szeretik egymást.

Semmi sem volt hagyományos az udvarlásukban – találkozás egy rossz telefonszámon keresztül – és nem hiszem, hogy bármelyikük is másként szeretné. Valahogy az a rossz szám a legtisztább, legkönnyebb szerelemmé vált, aminek valaha tanúja voltam.

– Szerezzetek egy szobát – piszkálom őket, hogy megtörjem a kettőjük között növekvő szexuális feszültséget.

Zach felvonja egyik vállát. – Gondolom, elfoglalhatjuk a szobáját egy utolsó körre.

A szám tátva marad, és Delia nevetve hátraveti a fejét.

– Nincs benned szégyenérzet, Zach Hastings.

Zach újra vállat von, kicsit sem szégyenlősen, mielőtt további dobozokat ragad meg és elmegy.

Delia a lábait maga alá dugja és felém néz. – Tudod, tényleg hiányolni foglak. Nem tudom elhinni, hogy nem fogunk már együtt élni.

– Nem tudom elhinni, hogy lekoptatsz, és nem tudom elhinni,hogy Zach kirúgja Robbie-t.

– Hé, nem rúgja ki őt. Robbie elment, mielőtt Zach egyáltalán megkért volna, hogy költözzek be.

Alig tudom nem forgatni a szemem. – Ó khér-lek. Mintha azok a fiúk nem tervezték volna meg. Zach tudta, hogy igent mondanál. Robbie tudta, hogy igent mondanál. Lekopott a kedvedért. Ne játszd meg magad.

– Tudom, de ha úgy csinálok, mintha nem csinálták volna, akkor nem érzem magam olyan rosszul.

Nevetek az őszinteségén. – Nos, nagy dolgok várnak rá, és ez minden, ami számít.

– Ti ketten még mindig minden nap beszéltek?

Amikor először láttam Robbie-t, Zach legjobb barátját és régi szobatársát, a Nagy Kecskerablás alatt múlt évben, azonnal vonzódtam hozzá. Vagyis, kidolgozott izmok, tetoválások és egy gyilkos mosoly – ki tudna igazából hibáztatni egy lányt?

De aztán megtudtam, hogy egyedülálló apuka, és én nem foglalkozom gyerekekkel. Ez volt a vödör hideg víz vágyam tüzére, és tudtam, hogy arra voltunk kárhoztatva, hogy csak barátok maradjunk, ami, mint kiderült, pontosan az volt, amire mindkettőnknek szüksége volt.

Mialatt Delia és Zach szerelembe estek, mi közel kerültünk egymáshoz, beszélgettünk bármiről és mindenről, beleértve a legutóbbi baleseteimet a randizás világában és azt, hogy ő próbálja visszanyerni a gyermeke anyját. Most nem tudom elképzelni, hogy valaha vonzódtam hozzá. Ő a szárnysegédem, sokkal inkább olyan, mint egy báty, mint bármi más.

– Igen. Szereti az új helyét, erről jut eszembe, mondta, hogy az exe örül, hogy amiért elhúz egy a saját helyre. Szóval tényleg, ne érezd rosszul magad, a kiköltözése miatt. Jól alakult neki.

Bólint. – Jó. Az jó. Csak azt kívánom bárcsak több időm lett volna megismerni, mert biztos vagyok benne, hogy még mindig azt hiszi, hogy félig bolond vagyok.

– Csak félig? Biztos vagy benne? Vagyis, te átmásztál a hálószobája ablakán múlt évben, hogy megkísérelj ellopni egy babakecskét.

– De – kezd vitatkozni – ők barátok Zach-kel és ő a leglököttebb valamennyiünk közül.

– Ez jogos.

– Ne aggódjanak hölgyeim, csak üljenek ott, és sírjanak, meg akármi mást is, amit csinálnak. Én elbánok egymagam az összes nehéz dobozzal.

– Úgy lesz! Mondja Delia az elhaladó Zach-nek, akinek karjai újra teli vannak pakolva. – Egyébként, vissza a szobatárskereséshez – ha biztos vagy benne, hogy ez az, amit akarsz.

Eltűnődöm egy pillanatra. Egy részem ki akarja próbálni, hogy megtartsam a lakást magamnak, de én el fogom unni magam és magányos leszek. Fel fogom adni, hogy ne zavarjam Deliát pillanatonként, és nem akarok az a kétségbeesett barát lenni, akinek megerősítés kell, amikor a másik szerez egy pasit.

Nem. Szükségem van egy új szobatársra, hogy eszemnél tartson, és szórakoztasson.

Igen – mondom neki.

Összecsapja a tenyereit. – Oké, akkor munkára! Segíteni fogok neked megcsinálni ezt a szórólapot, mielőtt elmegyek.

– Elmész? –ellenkeztem. – Azt hittem, nem mész el holnapig. Ma este kellene lennie az utolsó pizzapartinknak és ottalvós bulinknak, mielőtt lekoptatsz egy csinos fiúért.

– Hűtsd le magad! – kitartja a kezét. Még meglesz a pizsamaparti, de most akarom ezt elkezdeni. Azt akarjuk, hogy tökéletesen Zoe-s legyen.

– Ez mit jelent pontosan?

– Tudod – mondja könnyedén.

Keresztbe fonom a karjaimat a mellkasomon, önelégülten rámosolygok. – Nem Delia, nem tudom. Mondd el nekem pontosan milyen Zoe.

– Egy kicsit ingerlékeny. Egy kicsit szarkasztikus. Bárdolatlan. Imádnivaló. – Rám kacsint és nevetek. – Nem tudom. Te... te vagy. Akárki az új szobatársad, jobb, ha szeret DMX-re reggelit csinálni, és nem riad meg, amikor napokra behúzódsz a szobádba, mert egy project közepén vagy.

– Gondolod, hogy tényleg bele kell mindezt foglalnunk?

Vállat von. – Talán nem. Egy kicsit őrültnek hangzol tőle.

– Úgy érzem, csinálnom kell egy listát. Hadd kapjam fel a jegyzetfüzetem!

Feltolom magam a kanapéról, és végigmegyek a folyosón a hálószobámhoz, megállva Delia majdnem üres szobája előtt. Csak hat doboz és az ágya maradt. Ezen kívül csupasz.

A szívem nyilall és érzem, hogy könnyek kezdenek formát ölteni. Próbálom gyorsan visszapislogni őket. Nem fogok sírni. Nem fogok sírni. Nem fogok sírni a fenébe!

– Hiányolni fog téged, tudod?

Megugrom a hirtelen hangra és megfordulok, hogy a behatolóra bámuljak. – Egy rohadt ninja vagy, Zach.

Vigyorog. – Sajnálom. – Nyilvánvalóan nem sajnálja. – Csak akartam, hogy tudd. Úgy érzem, mintha bocsánatot kellene kérnem, vagy rosszul érezni magam, amiért elloptam őt, de nem tudok.

Megütögetem a vállát. – És nem kellene. Ti ketten nagyszerűek vagytok együtt. Megérdemled ezt a boldogságot. Én csak bosszús vagyok, hogy ellopod a nőt. Belibegtél, és BUMM! Most elhagy engem.

– Be fog ugrani. Gondoskodom róla.

– Úgy mondod, mintha le kellene feszegetned majd az oldaladról. Nem hiszem, hogy annyira nagyszerű vagy, Zach.

Egyik szemöldöke felszalad. – Ó, bátorkodom ellentmondani.

Nevetek és elfurakodom mellette. – Boldogan látom, hogy az egód még épségben van – mondom a vállam fölött, mielőtt befordulok a hálószobámba.

– Hé, én csak kijelentem a nyilvánvalót.

Megrázom a fejem és felkapom a viseltes jegyzetfüzetemet az ágyamról mielőtt visszaindulok a nappaliba. Magammal viszem ezt a dolgot mindenhová, és erre bizonyíték, ahogy a borító kezd leesni a spirálról. Talán itt az ideje lecserélni.

Különös emberfajta vagyok, amikor jegyzetfüzetekről van szó. Kihasználok minden négyzetcentimétert egy lapon. Firkák, jegyzetek, listák, véletlenszerű olvasási feladatok – mind a füzetembe megy.

– A pasid olyan arrogáns – mondom Deliának, visszaigényelve a helyem mellette, aztán felcsapom a jegyzetfüzetem és próbálok találni egy üres helyet, ahová írhatok.

– Ugye hogy az? Néha eléggé kimerítő.

– Eléggé?

– Oké, nagyon. Lestrapál, de totálisan szeretem. – újra sóhajt, teljesen sóvárgóan. – Mindegy, rendeljünk most pizzát. Éhen halok.

– Zach marad vacsorára?

– Ó, a pokolba is, nem. Nem osztozom vele. Lehet, hogy mindig kajaribinek hív engem, de ő legalább olyan rossz. Felfalja az egészet, mielőtt még egy szeletet betolnék.

– Micsoda egy disznó.

– Hallottam! – szól Zach, ahogy visszajön a lakásba. Még kábé két kört kell tennem, aztán nem leszek a nyakatokon, hölgyek. Rendelhettek pizzát és pletykálhattok, és meztelen párnacsatázhattok – tudjátok, a szokásos dolgokat, amiket lányok csinálnak.

Deliára pillantok. – Még mindig azt hiszi, hogy meztelen párnacsatázunk?

– Nem fogja elengedni. Olyan csalódott lesz, hogy az egyetlen dolog, amit csinálni tervezünk, hogy leradírozzuk ezt a sminket, megszabadulunk a melltartóktól és felveszünk valami jóganacit.

– Ő azt mondja, megfogtátok ott, hogy nem lesz melltartó – Zach fel-le járatja a szemöldökét.

Delia újabb párnát vág hozzá és Zach nevetve elhúz, hogy befejezze, amit csinál.

Három további kört tesz, ad a csajának egy jó éjt csókot és otthagy minket, hogy megünnepeljük az utolsó éjszakánkat szobatársakként.

– Pizza megrendelve – mondom, ahogy Delia visszabaktat a nappaliba, takarója és párnája a kezében.

– Bunker? – javasolja.

– Mintha egyáltalán kérdezned kellene.

Munkához látunk, hogy felépítsünk egy kis bunkert a kanapé, dohányzóasztal, TV-állvány és a konyhából kölcsönzött bárszékek között.

Amikor mindent felállítottunk, bekucorodunk a takaróinkba és behívjuk a Vásott szülőket, a műsort, amit hetek óta zsinórban néztünk. Szomorú vagyok, mert még mindig van egy egész évad, és ő kiköltözik.

– Még mindig nem tudom elhinni, hogy itt hagyod ezt a vadiúj kanapét nekem.

– Ez teljesen Zach-en múlt. Ő volt az, aki ragaszkodott hozzá, hogy megvegye, amikor Marshmallow megrágta az egyik párnát, nem én. Én mondtam, hogy fordítsuk csak meg, és ne zavartassuk magunkat. Nekem nem okoz gondot megválni ettől, és emellett nem mintha szükségünk lenne rá. Neki van egy teljesen bebútorozott lakása, tudod.

Nem téved, és az Ő kecskéje rágta meg a kanapémat.

– Igen, igen, tudom – beköltözöl egy gazdag fiúhoz, akinek rendben vannak a dolgai.

– Ő nem egy gazdag fiú – mondja védekezően. Szúrós pillantást vetek rá. – Oké, van pénze, de ő nem egy „gazdag fiú”. Az olyan… pöcsfejesen hangzik.

– Jogos. Zach nem egy gazdag fiú. Ő csak… nos, jól van tartva.

Delia horkantva felnevet. – Ennél maradunk. Húzd ide a laptopod. Kezdjük el azt a hirdetést!

Felé tolom a számítógépet. A térdeire veszi, megropogtatja az ízületeit és ujjait a billentyűzet fölött lebegteti. – Most mi az első dolog, amit egy új szobatársban keresel?

– Hmm… Hosszú barna haj. Gunyoros. Lehetőleg Deliának hívják.

– Micsoda egy dráma bomba. Mi az, amit igazán keresel?

– Olyan valakit akarok, aki feltakarít maga után. Valakit, aki nincs oda a bulikért, de rendben van az éjszakára maradó vendégekkel… ha érted miről beszélek.

– Nyilvánvalóan. Csak hölgyek?

– Nem. Örömmel fogadok bigéket vagy kanokat.

Delia kuncog. – Ez annyira bekerül a hirdetésbe! – Gépelni kezd. – Várj, miért nem csináljuk digitálisan? Tesszük fel a Carigslist-re, vagy valami? Több lehetséges jelöltet érnél el ezen a módon.

Megrázom a fejem. – Van valami személyesebb egy szórólapban, ad neki egy emberi kapcsolatot.

– Biztos vagy benne?

– Mi az? Nem hiszed, hogy hatásos lesz?

– Csak nehéznek találom elhinni, hogy emberek túl sok figyelmet fordítanak még a hirdetőtáblákra.

– Csak higgy nekem ebben. Találni fogok valakit, és az épp a megfelelő valaki lesz. Most kezdjük ezzel…

 

LAKÓTÁRS KERESTETIK

Örömmel fogadok bigéket vagy kanokat!

 

Új szobatársat keresel? Van számodra egy helyem!
Szereted a hangos zenét? Van saját fejhallgatóm.
Élvezed a késő éjszakai vendégeket? Megint csak - fejhallgató;-)
Akarsz valakit, aki segít fizetni a számlákat? Elmosogatni?
Kivinni a szemetet? Megvakarod a hátam és én is
megvakarom a tiéd (metaforikusan, persze).

Csekkolj le minket, máris kijövünk egymással!

Képesnek kell lenned előre kifizetni az első és utolsó havi bért.
Bírnod kell a zenés reggeliket.
Kutya nincs.
Ne próbálj lefeküdni velem.
Két hálószoba. Egy fürdő.

$350/hó plusz villany.

Ha érdekel, küldj e-mailt a kellnekemegyrobin@gmail.com-ra

Ui: Kukiképek közvetlenül a nagymamámnak továbbítva. Ne csináljátok ezt a szarságot vele!