Tizenhárom
Fordította: Niky, Red Ruby
Caleb: Nyálas zenét hallok a szobádból. Aggódjak?
Én: Naaa! Festek. Hatalmas projektem van, ami a jövő héten esedékes. Valószínűleg addig órákig fogok itt dekkolni.
Caleb: Nos, nem tehetnél be valami jót?
Én: Jót? JÓT? A Joy Division a jó megtestesítője!
Caleb: A Joy Division miatt egy sarokban szeretném magam ringatni hüvelyujjammal a számban.
Caleb: Mit szólsz valamihez a hírhedt zenés reggeliről, amelyen még nem tudtam részt venni?
Én: Nem. Nem festeksz DMX-re vagy Tupacre vagy Nasre, vagy Ice Cube-ra. Vagy Color Me Baddra.
Caleb: Te tényleg Color Me Baddot hallgatsz?
Én: Mi az? Az I Wanna Sex You Up[1] klasszikus.
Caleb: Hé, Zoe?
Én: Igen?
Caleb: Én téged akarlak MEGDUMÁLNI 😉
Én: Utállak ezért.
Caleb: Hazug.
Caleb: Most kérlek, cseréld le a zenét. Nem jövök be és kényszerítelek, mert az a te területed és helyed, és akármid, de könyörögni fogok, SOKAT. Másom sincs most, csak szabadidőm.
Én: Nincs szabadidőd. Tanulsz.
Caleb: És te ezt honnan tudod?
Én: Mert te szorgalmas és felelősségteljes vagy, onnan.
Caleb: Mindegy. Változtasd meg a zenét. Nincs EMO szarság.
Én: De az EMO szarság az, amire festened kell. Kihozza az érzelmek színeit.
Caleb: Rendben. Bármi mást akkor, csak ne Joy Divisiont.
Én: The Smiths? The Cure?
Caleb: … Ne. Ez alapvetően ugyanaz.
Én: Akkor mit?
Caleb: Nem tudsz betenni valami kevésbé… szomorút?
Én: Hmm…
Én: Pillanat.
Én: Ez jobb?
Caleb: KIBASZOTTUL IGEN!
Caleb: A Zeppelin válasz minden kérdésre.
Én: És mi a helyzet a Pink Floyddal?
Caleb: Az is működik.
Én: MI?! Ők a MEGTESTESÍTŐI a szomorú zenének.
Caleb: Minden csak a perspektíváról szól, bébi.
Én: Csak azért mondod, mert utálod a Joy Divisiont.
Caleb: A szám zárva.
Én: Utállak.
Caleb: Hazug
*****
Caleb: Rossz hírem van.
Én: Legutóbb mikor ezt mondtad, nem jöttél haza NAPOKIG.
Caleb: Nem voltak NAPOK, és végül korábban hazajöttem.
Én: Szemantika.
Én: Mi a hír?
Caleb: Nosss…
Én: Caleb!
Caleb: Jó. Emlékszel arra a randira, amire úgy van, hogy megyünk?
Én: A Rocky Horror Picture Show. Emlékszem mindenre. Folytasd.
Caleb: Igen… Emlékszel, hogy beszéltél le róla, hogy dühömben kilépjek, mert beosztottak a show éjszakájára dolgozni?
Én: Igen…
Caleb: Nem tudtam rávenni senkit, hogy cseréljen műszakot. Rám ragad.
Én: Nem tudsz jönni.
Caleb: Helyes.
Én: MI! UGH! Ez így annyira nem klassz!
Caleb: Tudom. Olyan letört vagyok.
Én: Nem vagy. Meg sem akartad nézni, mióta rájöttél, hogy ez egy musical.
Caleb: Nem igaz. Az ötlet kezdett megtetszeni. Tudni akarom, hogy miről szól ez a pirítós-dobálás és miért kell „megcsinálnom az idő hurkot”… akármi is az a szar.
Én: Ez csak egy ugrás balra…
Én: LOLOLOL
Caleb: *bámul*
Én: Ez TÉNYLEG vicces, ha igazából láttad a filmet. Bízz bennem egy KICSIT.
Caleb: Nem. Egyébként tényleg nem tudok menni.
Én: De a következő bemutató a jövő hónapban lesz.
Caleb: Akkor megyünk akkor.
Én: De valószínű, hogy addigra gyűlölni fogsz és elköltözöl.
Caleb: Badarság!
Caleb: Nos… Talán! 😉
Én: HÉ! VIGYÁZZ!
Caleb: Viccelek, viccelek. Soha nem fogom megunni a finom desszertjeidet.
Én: Vagy a pezsgő személyiségem. Vagy a seggem. Vagy a kicsi, mégis csodálatos dudáim. Vagy a káprázatos mogyorószínű szemeimet, dús loknijaimat és hoooosszúúú, napbarnított (ÉS TÓNUSOS!) lábaimat. Vagy a csókjaim.
Caleb: Arról hablatyolsz, hogy milyen szexi vagy?
Én: *visszaolvasom amit írtam* Igen. Fedi a valóságot.
Caleb: Úgy el vagy telve magadtól.
Én: Hé, ha én nem szeretem magam, ki fog?
Caleb: Ez egy nagyszerű érv.
Caleb: Hé, Zoe?
Én: Igen?
Caleb: Igazán sajnálom, hogy nem tudok ott lenni a moziban ebben a hónapban, de ígérem, hogy ott leszek jövő hónapban.
Én: Esküszöl?
Caleb: A teljes képregény-gyűjteményemre.
Én: Szavadon foglak.
Én: És eladom, ha kihátrálsz.
Caleb: Gonosz.
*****
Én: Hazajössz ma este?
Caleb: Igen, de csak későn.
Én: Ez azt jelenti, hogy egyedül vacsorázom?
Caleb: Igen, ez azt jelenti, hogy ehetsz müzlit vacsorára.
Én: Túl jól ismersz.
Én: Még annyi, hogy tényleg úgy érzem, én húzom itt a rövidebbet.
Caleb: Adhatok én neked a hosszabbat…
Én: Ebbe pont belesétáltam, mi?
Caleb: Ó, igen.
Caleb: Miért húzod a rövidebbet és miért vagy átbaszva? És ha nem tőlem, kitől?
Én: Ó, TE vagy, te vagy az, aki átvertél, azaz átbasztál. Beköltöztél, és azt ígérted, hogy megcsinálod nekem az ÖSSSSZES vacsorát, ha én csinálok desszertet. Igen, uram, te egy hazug vagy! Én robotolok és robotolok a forró sütőnél, hogy készítsek neked pitéket és sütiket és cupcake-eket, és mit kapok? MÜZLIT!
Caleb: Hogy igazságosak legyünk, ha nem laknék ott, még mindig müzlit ennél, szóval TÉNYLEG a rövidebbet húztad ezzel az egész alkuval?
Én: Igen, átbasztál engem, keményen.
Caleb: Oké, most te vagy az, aki mocskos ebben a baszásban.
Én: Mi van, ha mocskosan szeretem?
Caleb: Zoe… Nem szép piszkálni.
Én: Nem piszkállak.
Én: Vagy igen? 😉
Caleb: Ó, igen, és semmit sem kezdhetek ezzel, mert nem vagyok ott, mert itt ragadtam ebben a hülye, utálatos, nem segítő tanulócsoportban, mialatt te csak mondod és mondod, és a „baszásról” beszélsz, meg hogy mocskosan szereted. Ez piszkálás.
Én: Igazad van. Sajnálom.
Caleb: Az szomorú, hogy tudom, hogy ezt épp a leggonoszabb vigyorral az arcodon gépelted? Mert ezt csináltad, ugye?
Én: Talán…
Én: Igen.
Én: CSATOLMÁNY LETÖLTÉSE.
Én: Jut eszembe, Mittens azt mondja, hiányzol neki.
Caleb: Basszus, Zoe, vettél neki egy MÁSIK új pulóvert?
Én: Mi az? Olyan rohadt cuki bennük, és ez úgy néz ki mit egy kötött mellény. Olyan okosnak és kifinomultnak látszik.
Caleb: Az a szegény, szegény macska.
Én: Ugye? Az apukája folyton magára hagyja… 😉
Caleb: Nem szándékosan!
Caleb: De látod, hogy miért akartam beköltözni hozzád? A régi szobatársaim nem figyeltek volna rá egyáltalán. Legalább most tudom, hogy valaki érdeklődést tanúsít iránta.
Én: EZÉRT akartál beköltözni? Szóval lehetek a beépített macska-szittered?
Caleb: Ezért, és a segged miatt.
Én: Igaz? Az olyan nagyszerű, nem?
Caleb: OMG. Csinálok valami produktívat, mielőtt megint elkezded sorolni a tulajdonságaidat.
Én: Ne légy féltékeny, amiért szexisebb vagyok nálad, Caleb.
Caleb: Az vagy Zoe. Annyira.
*****
Én: Mit csinálsz holnap reggel?
Caleb: Miért?
Én: Okkal kérdezem.
Caleb: Aludni szándékoztam egy kicsit, mivel csak délutáni óráim vannak.
Én: Kiváló! A reggeli óráimat törölték. Zenés reggeli – ez történik. Délelőtt 10. Légy ott, vagy te légy a háztömb legnagyobb lámája.[2]
Caleb: Oké. Igen. Keveredésem van.
Én: Keveredésed?
Caleb: MEREVEDÉS. MEREVEDÉSEM VAN. AZ ISTENVERTE FARKAM KEMÉNY.
Én: És mi hozta ezt elő?
Caleb: Egy dögös csaj idézett nekem a második kedvenc filmemből. Azonnali merevedés.
Én: Ah, igen. Elfelejtettem A grund iránti imádatodat.
Én: Akarod, hogy mondjak valamit még?
Caleb: NEM!
Én: Miért?
Caleb: Mert igazán furcsa lesz következő alkalommal, amikor nézem, és azonnali merevedésem lesz visszaemlékezve rá, ahogy mondod.
Én: Hmm, elég jogos.
Én: De Zenés reggeli? Benne vagy?
Caleb: Benne vagyok. Túl sokat hallottam róla, hogy kihagyjam.
Caleb: Jogos figyelmeztetés: az elvárásaim magasak. Jobb, ha nem csak reggelit szállítasz, de zenét is.
Caleb: És táncot. Látni akarom azt a segget rázva.
Én: Rendben.
*****
– …Give It To Ya.
– Kérlek. Hagyd abba. Könyörgök!
– Bocsáss meg – állok meg popsi rázás közben. –Te vagy, aki azt mondta, hogy látni akarja, ahogy rázom ezt a segget.
Folytatom a riszálást, körkörösen hintáztatva a csípőmet, mielőtt hagyom a karjaimat ellazulni és megrázom az egész testem. Mindez alatt bámulok Calebre, egy önelégült mosollyal az ajkaimon.
Utálja ezt, és én minden pillanatát imádom.
– Én voltam, és az én hibám volt, amit nagyon, nagyon sajnálok.
– Ez undokság, Caleb.
– És igaz. Nem felejthetjük el, hogy mennyire igaz. – A derekam köré fonja egy karját és a karjaiba húz, egy csókot nyomva a nyakamra. – Borzalmas énekes és táncos vagy. – Ajkai megtalálják a fülemet. – De még így is pokolian szexi.
Megpróbálok elhúzódni tőle, kezeire csapva a spatulával, amit fogok. – Ha nem engedsz el, le fogom égetni a reggelit.
– Jó, jó. – Elenged és arrébb lép. –A terep a tiéd, Zoe séf.
Felé mutatok a spatulával és hátrafelé sétálok a tűzhelyhez.
– Okostojás vagy mar reggel – egy undok okostojás.
– Hé, csak mondom, nem akarjuk megtörni a ragyogó nem-égett-baconos-tojás sorozatodat… noha csalsz a baconnel.
– Ó te jó ég, én nem csalok! Ez bacon, nem?
– Előfőzött bacon, Zoe. Előfőzött.
– Tényleg rám akarod bízni, hogy süssek bacont?
– Mindig beteheted a sütőbe. Az nem igényel képességeket. – Rám kacsint. – És még a kedvenc dolgodat is használhatod: egy időzítőt.
– Beteheted a bacont a sütőbe?
– Igen? Nem tudtad?
– Én… én azt gondoltam, hogy serpenyőben kell megsütni. Az egész életem hazugság volt.
Felnevet. – Következő alkalommal, amikor Zenés reggelizünk, megmutatom neked.
A fejem rázva megfordítom a tojást a serpenyőben. – Az agyam eldobom éppen, Caleb, teljesen eldobom. Az életem meg fog változni. Igazi bacont ehetek megint.
Csettint az ujjaival. –Hé! Még te is tudod, hogy más az íze!
A szemem forgatom, noha nem láthat engem. – Mindenki tudja, hogy más az íze. Egyszerűen kényelmes az ár, amit fizetsz érte, és az az extra tíz perc alvás reggelente.
– Nem hiszem, hogy tudok ezzel vitatkozni. Magam is szeretem az alvást.
– De sosem jutsz eléghez. Mindig mész valahová. – Egy tányérra teszem a tojásokat, néhány szelet bacont, ami egy másik serpenyőben lassan melegszik, megragadok, és a tányérra csúsztatom. Átviszem Calebhez, és szigorú tekintetemet rászegezem. – Ezt, amiért kihagyod a ma esti Rocky Horror randinkat. Genya.
– Köszönöm – mondja, felveszi a tüzes szószt, amit elővett, és rálocsolja a tojásaira. – Te mész?
– Persze.
– Még nélkülem is?
Visszamegyek a tűzhelyhez, és feltörök két tojást magamnak. – Mindig elmentem nélküled. Ez egy havi vetítés, és még egyet sem hagytam ki.
– Ne bassz?
– Igen, és mert te lerázod a randinkat, az nem jelenti azt, hogy én is.
– Én nem rázom le. Próbáltam minden követ megmozgatni, amit lehetett, de nem találtam senkit, aki vállalni a műszakot helyettem.
– Ah-ha. Csak utálsz engem.
– Az éneklésed és táncod? Talán. Utálni téged? Soha. – Hallom a villáját csikorogni a tányérján. – Ezek igazán jók egyébként. Séfet csinálok belőled.
Felé fordulok és felvonom egy szemöldököm. – Hé, én mindig képes voltam csinálni bacont és tojást. Ehhez nem volt szükségem a segítségedre.
– Nem, igazad van. Csak a vízforraláshoz volt szükséged a segítségemre, igaz?
Megyek, hogy megragadjak egy konyharuhát a pultról és hozzávágjam, amikor felvisít.
– Au! Te kis szaros!
Épp ekkor Mittens fut ki a kedvenc helyéről a bárnál át hozzám.
– Ó, tényleg? – Caleb szemei ragyognak a nevetéstől, ahogy megragadja a tányérját és a mosogatóba teszi. – Ellenem fordítottad a saját macskámat, mi? Beszélek egy kis hülyeséget és megharap? Ez olyan elcseszett, Zoe.
Felkapom Mittenst a karjaimba és megölelgetem. – Ilyen egy jó kis haver – suttogom neki. Aztán nyelvet nyújtok Calebre. –Megérdemled, amiért genya vagy.
Egy csókot nyom az arcomra, és megborzolja Mittens fején a szőrt.
– Te… – A vigyortól, amit vet rám, összekoccannak a térdeim. Milyen egy egyszerű szó, és mégis csurig töltve szeretettel.
Caleb el van ájulva tőlem, és pokolian biztos, hogy elmondhatom neki, az érzés kölcsönös.
Köszönöm szépen.
VálaszTörlésKöszi szépen!😘😘😘
VálaszTörlésköszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm szépen!
VálaszTörlés♥️♥️♥️
VálaszTörlésKöszönöm szépen😘
VálaszTörlésKöszönöm szépen
VálaszTörlés