16. Fejezet

 

TIZENHATODIK

Fordította: Maya

– Ágyba kellene bújnunk. Holnap hosszú napunk lesz.

Nekünk. A szó olyan könnyedén gördül le a nyelvén, és imádom, ahogy hangzik. Caleb és én néhány hete már egy ágyon osztozunk és nagy meglepetésemre, ez ártatlan volt. Számos éjszakát csókolózással töltöttünk, amíg az ajkaink el nem zsibbadtak, de ennél tovább nem mentünk.

Kikapcsolja a tévét és feláll, majd felém nyújtja a kezét.

– Gyerünk!

A tenyerébe helyezem a kezem és hagyom, hogy felhúzzon. – De nem vagyok álmos.

– Ha legalább lefekszel, teszek róla, hogy kifáradj.

Pimaszul rám kacsint, és én alig bírom visszatartani a nevetésem, ahogy megtesszük az utunkat a folyosón a hálószobám felé.

Az esti rutinunk már egy szokás. Caleb pisil, aztán megmossa a fogát, miközben én lecsúsztatom a melltartómat. Aztán megmosom a fogamat, amíg ő átcseréli a pizsamanadrágját, leteszi az összes párnát az ágyról és felhajtja a takarókat.

A fürdőszobából visszaérve lekapcsolom a lámpát, épp miközben Caleb a nyakáig felhúzza a takarót.

– Ó! Megint egész éjjel harcolnom kell majd veled a takarókért?

– Talán... de titokban ez tetszik neked.

– Hogy tetszene? – mondom bemászva az ágyba és odabújok mellé.

– Mert akkor meleg és kényelmes vagyok, és neked közel kell húzódnod hozzám.

– Ezt gondolod? Hogy szeretek az oldaladhoz tapadva aludni, hogy a merevedésed egész éjjel bökjön hátulról?

– Igen.

Felnevetek az őszinteségén. – Csak félig van igazad.

– Ez nekem elég jó – Caleb kinyújtja az egyik karját körülöttem és közelebb húz magához. – Szia! – mondja kilégzés közben.

– Szia.

Egy madártoll könnyedségű csókot nyom a homlokomra, és én felsóhajtok.

– Te most sóhajtottál?

Zavartan megmerevedem a kérdésére. – Nem.

A testét nevetés rázza. – Hazug.

– Annyira bosszantó vagy.

– De kedvelsz engem.

– Ez igen vitatható...

Az ajkai az enyémre tapadnak, és hirtelen elveszünk egy csókban.

Ahogy a száját az enyémen mozgatja, ahogy érzem a puha ajkait, ez mind olyan... figyelemre méltó, és úgy tűnik, nem tudok betelni vele. Többet akarok; sokkal többet.

Átgördülünk, amíg rajtam nem fekszik, az ajkaink egyszer sem szakadnak el egymástól. Minden jó részéhez hozzápréselődök, miközben a szája tovább is mozog az enyémen, a nyelve az összezárt ajkaimhoz nyomódik. Kinyílok neki és majdnem megint felsóhajtok, ahogy benyomul a számba.

A mozdulatai annyira lassúak, kiszámítottak. Mintha szeretkezne a számmal. A csípője nekem nyomódik, miközben a nyelve végiggördül az enyémen. Pontosan tudja, mit csinál velem.

Elhúzza a száját az enyémtől, az ajka végighalad az államon és a torkomon, mielőtt utat tör lefelé a mellkasomhoz. A kezei a pólóm alá kúsznak, lassan magasabbra és magasabbra kúszva, amíg megérzem, hogy az ujjai a mellem alját súrolják.

Korábban soha nem mentünk ilyen messzire. Tudja, és én is tudom.

A szeme találkozik az enyémmel, engedélyt kér, és én bólintok.

Óvatosan a tenyerébe veszi a mellemet és elragadóan meglepődik, amikor rájön, mi vár rá.

– Mellbimbó piercinged van?

– Igen.

A fejét a nyakam görbületébe ejti és felnyög. – Ó, bassza meg, Zoe! – A csípőjét újra az enyémhez dörgöli. – Bassza meeeeeg! Itt fogsz engem megölni.

– Caleb.

Nem mozog, de érzem magamon a nehéz lélegzetét, ahogy próbálja magát lenyugtatni.

– Caleb – mondom megint.

Ezúttal felemeli a fejét, és a sötétkék szeme majdnem fekete.

– Vedd le a pólóm!

Pillanatokkal később már félmeztelenül fekszem, a hajam legyezőszerűen szétterül körülöttem, és egy éhes Caleb színtiszta vággyal bámul le rám.

– Meg...

– Kérlek – könyörgök neki.

Tartja a szemkontaktust, ahogy lehajtja a fejét és körbezárja a száját a bal mellbimbóm körül. Csaknem elrepülök az ágyról. Tökéletes nyomás, tökéletes érintkezés...

Ő a tökéletes pasi.

A dereka köré fonom a lábaimat, minden érintéssel közelebb húzva. Magamon tartom a fejét, miközben a nyelve végigsiklik a bimbóimon, időt szánva csókolgatja, szívogatja őket.  A csípőjét hozzám nyomja, az erekciója minden megtett mozdulatával a csiklómat dörzsöli.

A bugyim átázott, és tudom, hogy érzékelheti a bizonyítékot arról, amit velem tesz.

– Caleb... – A neve egy nyögésként hagyja el az ajkaimat.

– Tudom, Zoe. Tudom.

Lenyúl közöttünk, kezét a rövidnadrágom derékpántjába dugja. Ujjai keresztülsiklanak a szeméremdombomon, majd továbbcsúsznak lefelé, amíg rá nem talál a csiklómra. Lassú, lusta köröket kezd rajzolni az ujjbegyeivel, és én egyszerre akarok sikítani, sírni és szétesni.

A szájával a melleimen és az ujjaival a csiklómon majdnem meggyulladok.

– Én... nem tudok... Ez túl sok.

A mellbimbóm kiszabadul a szájából, fogaival épp csak a hegyét karistolva, és ez elég, hogy átküldjön a peremen.

A lábaim remegni kezdenek, a hátam felível az ágyról. Levegő után kapkodok, ahogy az orgazmus végigsöpör rajtam.

Érzem az arcomon, hogy Caleb mosolyog, amikor csókokat hint az arcomra.

– Jól vagy? – kérdezi.

– Ó, igen.

Felnevet és legördül rólam, majd mellém ül. – Jó.

– Te jól vagy?

– Én? Ó, én jól vagyok.

– Szükséged van rám hogy... tudod.

A szeme lefelé villan. – Már megtetted.

– Mi? – emelkedek fel a könyökömre és felé kémlelek.

Valóban van egy nedves folt a nadrágja elején.

– Elmentél a nadrágodban anélkül, hogy akár a farkadat megérintettem volna?

Köhögve nevet. – Amikor így fogalmazol, úgy hangzik, mint egy fiatal tinédzser, aki nem tudja irányítani a szerszámát.

– Nem, nem, ez nem az. Valójában ez valahogy olyan... szexi.

– Szexi?

– Ó, igen. Egy nő szereti, ha egy férfi kívánja őt. Ott a bizonyíték, hogy elélveztél attól a tudattól, hogy én kielégültem.

– Vagy lényegében a matracodhoz dörgölőztem.

Megrázom a fejem és visszafekszem a párnámra. – Ne rontsd el a varázslatot, Caleb!

Lehajol, karjai átölelnek, ahogy lebámul rám.

– Az mind miattad volt, Zoe. Figyelni, ahogy szétesel, magam alatt érezni téged... – A szeme a fedetlen melleimre siklik, és a tekintete megint vággyal teli lett, miközben az ajkába harap. – Azok a kibaszott bimbópiercingjeid... – figyelme visszatér hozzám. – Te voltál minden.

Megragadom az ingét, és lehúzom magamhoz, hogy meg tudjam csókolni az ajkát. – Jó.

Az ölére mutat. – Megyek és letakarítom ezt. Alvás!

– Már rég aludnánk, ha nem csókolgattál és simogattál volna.

– A te hibád, hogy ilyen ellenállhatatlan vagy.

– Ennyire? Emlékeztetni foglak erre, Caleb.

Valami érthetetlent motyog, miközben elindul a fürdőszobába. Hallom a zuhany csobogását és elgondolkodva az oldalamra gurulok.

Először is, nem tudom túltenni magam azon, hogy milyen intenzív volt az orgazmusom. Mindent egyszerre éreztem. Minden egyes nyelvcsapást éreztem a bimbómon, minden lökést és simítást a csiklómon. Sőt, ennél sokkal többet, éreztem Calebet, és nemcsak a nyilvánvaló értelemben. Éreztem az érzelmét és a szükségét. Annyira ráhangolódtam, hogy nem voltam benne biztos, hol kezdődik ő és hol végződöm én.

Korábban soha nem történt velem ilyen, soha nem voltam ilyen szinkronban senkivel.

Ez az érzés... jó. Olyan kibaszott jó.

Meglepődtem, hogy milyen messzire mentünk ma este, csodálkoztam a kedvességén és a gondoskodásán, amit mutatott, és a reakciója a piercingemre? Huh! A szeme olyan tűzzel és éhséggel, és vággyal izzott. Nem tudok visszaemlékezni rá, mikor nézett rám utoljára egy pasi ilyen vágyakozással.

Caleb valami sokkal többé válik, mint azt valaha gondoltam volna.

Ostoba pillanataim, amelyekben azt gondoltam, hogy piszkosul dögös, átváltoztak mély vágyódássá. Epekedek utána, alig várom a következő pillanatot, hogy kezei a testemen vándoroljanak és lángra lobbantson.

– Még mindig ébren vagy?

Majdnem felugrom, ahogy meghallom a hangját. Annyira elvesztem a gondolataimban, hogy nem hallottam, hogy már nem megy a zuhany, vagy visszalopakodik a szobába.

Bemászik az ágyba és befekszik mögém, hátulról átkarolva és közelebb húzva magához. Egy lágy csókot nyom a csupasz vállamra és én felsóhajtok.

– Megint sóhajtottál.

– Igen. – Érzem a mosolyát.

– Hé, Caleb!

– Igen?

– Kedvellek… nagyon.

– Én is nagyon kedvellek téged.

– Akkor ne csesszük el, oké?

Néhány pillanatig csendben marad, mielőtt végül azt mondja: – Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, Zoe.

*****

Caleb egyik keze a combomon nyugszik, a másikkal a kormányt fogja, ahogy végigsuhanunk az autópályán Outer Banks felé. Mittens a lábaim között pihen a padlón, magába szívva a délutáni napsütést. Az ablakok le vannak húzva és a hűvös szellő keresztülfúj a kiengedett hajamon. Az útitársam dedikált baseball sapkát visel, ezúttal a helyes irányba fordítva, a szőke haja vége kikandikál alóla.

Azt hiszem, néhány nap szabadság jót fog tenni nekünk. A tegnap este után, ez az utazás olyan, mintha valaminek a kezdete lenne köztünk, és azt hiszem, készen állok rá.

Felé nyúlva végigfuttatom az ujjaimat a haján, ahogy szabadon lebeg, élvezve a lágy fürtjei érintését. – Valahogy jobban szeretek beletúrni a hajadba, ha ilyen hosszú.

– Igen? Mindig is utáltam a fürtjeimet.

– Pedig jól áll neked, szexi, és teljesen beleillik a jófiús dologba, amit csinálsz.

Vigyorog. – Tudod, nem vagyok olyan ártatlan, mint gondolnád, Zoe.

Felmelegszik az arcom. – A tegnap este után kezdem elhinni.

– Szóval Outer Banksben nőttél fel?

– Dehogy. Észak-Virginiában. A szüleim leköltöztek ide, amikor egyetemre mentem.

– Miért Outer Banks?

– Miért ne? Strandolás egész évben, mi az, amit nem lehet imádni ebben?

Megvonja a vállát. – Nem vagyok nagy strandolós fickó.

– Tényleg? Azt gondoltam, benne leszel.

– Nem. Úgy értem, ez nem rossz, de nem fogom kezem-lábam törni, hogy eljussak oda, érted?

– Ez valahogy elszomorít. Én szeretem a tengerpartot. Magamba szívni a napot, hallgatva a hullámok partra csapódását – ez az egyik boldog helyem. Annyira izgatott voltam, amikor a szüleim eldöntötték, hogy OBX-be költöznek.

– Talán meggyőzöl róla, hogy ugyanúgy szeressem, mint te.

– Remélem. Utálom, ha ez lenne a döntő tényező abban, hogy akarok-e randizni veled vagy sem.

– És szeretnél, Zoe? Akarsz randizni velem?

– Azt hiszem, igen.

– Hiszed? Vagy akarsz? Gyerünk, édes!

Mély levegőt veszek, néhány mérföldig nem válaszolok.

Kedvelem Calebet? Igen. Szeretnék randizni vele és ezt a csókolózó szobatársak dolgot tovább alakítani? Igen. Félek, mint a szar?

A pokolba, igen.

De azt hiszem, kész vagyok elengedni, hagyni magamnak, hogy megtaláljam a boldogságot, amiről Delia folyamatosan beszél, és azt hiszem, kész vagyok megtalálni Calebbel.

– Igen.

A perifériámon látom a vigyort, ami megjelenik az arcán.

– Mondd ki, hogy akarsz engem.

Metsző tekintettel bámulok rá. – Fogd be!

– Rendben. Én is akarlak téged.

– Ez tegnap este nyilvánvalóvá vált.

– Apropó, a tegnap éjszakához visszatérve... a mellbimbóid… mikor szerezted azokat?

– Nem túl régen. Talán hat hónapja. – A lábára teszem a kezem, köröket rajzolva az ujjaimmal, egyre közelebb és közelebb érve a farkához. – Te vagy az első, aki látta őket.

Caleb köhög, és arrébb húzódik az ülésében. – Én vagyok, mi?

– Igen.

– Ez valami olyasmi, ami tetszik.

– Igen? – mondom, az ujjaim közben közelebb és közelebb haladnak a növekvő erekciójához.

– Zoe, vezetek!

– Tehát?

– Vedd el a kezed a farkamtól!

– Vagy...

– Vagy ketten is játszhatjuk ezt a játékot.

– Bármikor félrehúzódhatsz a kocsival – javasolom.

– Az nem fog megtörténni. Van egy menetrendünk és ragaszkodom hozzá. Azon kívül, te akarod megmagyarázni a szüleidnek, hogy miért késtünk a találkozónkról? Nem akarom, hogy az első benyomásuk az legyen rólam, hogy nem tudok időben odaérni.

A szüleim említésére elhúzom a kezem, összefonom a karjaimat és úgy teszek, mintha duzzognék. – Rendben. Te nyertél.

– Erre gondoltam.

Újabb néhány mérföld múlva megkérdezem: – Szóval te akarod? Úgy értem, a randit.

– Benne vagyok, ha te is.

– Akkor azt fogom mondani nekik, hogy a barátom vagy.

Felém kapja a fejét. – Várj, ki? Mi?

Felnevetek, óvatosan visszafordítom a figyelmét az útra.

– Figyeld, merre mész! El fogom mondani a szüleimnek, hogy te vagy a barátom.

– Az vagyok?

– Megállapodtunk, hogy randizni akarunk, igaz? Szóval azt hiszem, ettől a barátom leszel – szünetet tartok, majd folytatom. – És hagytam, hogy megérintsd a lányos részeim és lásd a mellbimbóim – ez teljesen a barátommá tesz téged.

Jól mulatva rázza a fejét. – Azt hiszem, igen.

– Tehát ez eldőlt, ugye?

– Igen.

Hirtelen belém villan valami, és én egy kicsit előredőlök az ülésemben arra számítva, hogy a következő kérdésemre kapott válasz túl sok lenne. – És akkor... hűség meg monogámia?

– Rólad nem tudom, de én egész idő alatt az voltam.

– Jó – ülök vissza. – Az jó.

– Zoe?

– Igen?

– Nagyon örülök, hogy már a barátnőm vagy.

– Én is, Caleb. Én is.