15. Fejezet

 

TIZENÖTÖDIK

 

Fordította: Shyra

 

Én: Kérdés.

Caleb: Válasz… talán.

Én: Mit csinálsz a tavaszi szünetben?

Caleb: Még van ilyen?

Én: Öhm, IGEN. Most válaszolj.

Caleb: Semmit? Mivel nem is gondoltam, hogy ilyen még létezik.

Én: Hogyhogy nem tudod, hogy van? Főiskolás vagy!

Caleb: Nos, hogy ha arról beszélsz, tudod, hogy elmész a tengerpartra és ilyen tavaszi szünetes hangulat, akkor bocsi, de nem tudtam, hogy ez még mindig létezik.

Én: Arról beszélek, hogy lazulás van egy hétig.

Caleb: Tedd fel a következő kérdésed.

Én: Én + Te + Outer Banks= szórakozás?

Caleb: 1. OBX ROHADTUL DRÁGA HELY. 2. nézd meg az első válaszom, légyszi.

Én: Hahh! Most megfogtalak. Valójában a szüleim OBX-ben laknak. Ingyen koszt és kvártély.

Caleb: Szóval a tavaszi szünetet a szüleiddel töltjük?

Én: Nem. Elutaznak a városból, meglátogatják a nagymamámat. Többnyire miénk lenne a hely. Mit szólsz?

Caleb: Mit jelent pontosan az, hogy „többnyire”?

Én: első nap ott lesznek, de másnap reggel nagyon korán indulnak.

Caleb: TALÁLKOZNOM KELL A SZÜLEIDDEL?!

Caleb: Miért leszek ettől ideges?

Én: Nem kellene. Szeretni fognak.

Caleb: Nem gond nekik, hogy egy pasival élsz?

Én: PASI VAGY?!

Én: Igen, te béna. Bíznak bennem, de apám megfenyegetett, hogy levágja a mogyoróidat, ha „meg akarsz fektetni”.

Caleb: Ezt mondta? Megfektetni?

Én: Örülök, hogy erre a részre koncentrálsz, és nem a mogyoróidat érő esetleges károkra.

Caleb: Csak azért, mert tudom, hogy biztonságban vannak. Nem vagyok olyan srác.

Én: Ott a pont.

Én: Szóval, benne vagy?

Caleb: Le kell dolgoznom a kimaradt időt…

Én: Ne felejtsd el megemlíteni, hogy nem fogod feláldozni magad, és ne használjanak ki téged.

Caleb: TE nem akarsz kihasználni engem; de igen.

Én: Szemantika.

*****

Én: Fáradt vagyok. Segíts ébren maradnom.

Caleb: ”MELLÉKLET LETÖLTÉSE”

Én: Hűha, egy kép a nappalinkról. Milyen takaros.

Caleb: Nézd meg közelebbről.

Én: OMG. Haldoklik. Miért rejtőzik a kanapé alatt?

Caleb: Mert a távirányítón ültem, és véletlenül felhangosítottam TÉNYLEG nagyon egy hangos jelenet alatt, és megijedt, mint a fene. Most nem fog kijönni.

Én: Awww… olyan rosszul érzem magam miatta.

Caleb: ”MELLÉKLET LETÖLTÉSE”

Caleb: Említettem már, hogy épp a hasamon ült, amikor ez történt?

Én: Ez csak egy apró karcolás. Csak el akartál küldeni egy képet a hasadról.

Caleb: Megfogtál.

Caleb: Nem kéne most dolgoznod?

Én: Én… olyasmi. Csendes este van, szóval unatkozom. Ez történik, amikor olyan hét van, hogy kevés a filmpremier; senki sem megy el vacsorázni és utána moziba.

Én: Bárcsak hazaküldenének már.

Caleb: Az jó lenne. Akkor elláthatnád a sebemet.

Én: Van a fürdőszobában, az orvosságos szekrényben egy Disney hercegnős sebtapasz. #ápoldmagad

Caleb: A betegekkel való bánásmódodon sok javítanivaló van.

Én: A vélemény olyan, mint a segglyuk, Caleb.

Caleb: Pimasz ÉS gonosz ma este. Vettem.

Caleb: Csak így tovább, és a kanapén fogsz aludni.

Én: Megfenyegetsz, hogy kirúgsz a saját ágyamból?

Caleb: A MI ágyunk.

Én: Nem, az ÉN ágyam. Csak hagytam, hogy benne aludj.

Én: Apropó, tényleg szereznünk kell neked egy sajátot. Már unok a fingod szagára felébredni az éjszaka közepén.

Caleb: A SAJÁTJAID ébresztenek fel. Hidd el, engem is felébresztenek.

Én: Utállak.

Caleb: Nem teheted meg.

Én: De igen, és meg is teszem.

Caleb: Nem tudod, és nem fogod.

Caleb: Most már gyere haza. Unom magam. Már megnéztem három filmet, elkezdtem és le is állítottam két műsort.

Én: Tehát egész nap a kanapén henyélsz.

Caleb: Hé, pár hetente jó ha kapok egy szabad napot. Lusta leszek, ha megtehetem.

Én: Oké, oké. Igazad van. Megengedem.

Caleb: ”szemforgatás” ANNYIRA örülök, hogy megengeded, hogy kikapcsolódjak.

Én: Ja, én is. 

*****

Caleb: ”MELLÉKLET LETÖLTÉSE”

Én: Ez a maszturbáló kezed?

Caleb: Nos, igen.

Caleb: De egyben a jobb kezem is…

Én: Menő

Én: VÁRJ!

Én: Levetted a kézmerevítőt. Hurrá!

Caleb: Úgy valahogy. Fizikoterápiát kell végeznem.

Én: Komolyan? Nos, ez a rész szívás.

Caleb: Na, ne mondd!

Én: Mit tanultunk mindebből?

Caleb: Hogy eltörni a kezed nem jó ötlet?

Én: Igaz. És még mit?

Caleb: Tudom, hogy azt akarod hallani, hogy nem kell verekedni, de ez szükséges rossz volt.

Én: Elmondod nekem valaha a történetét?

Caleb: Nem akarod ezt a mesét hallani.

Én: Ne mondd meg nekem, hogy mit akarok, és mit nem, Caleb.

Én: NEM VAGY AZ APÁM.

Caleb: Igazad van. Az eléggé kínossá tenné az „állandóan csókolózunk” dolgot.

Én: És gusztustalan. Ezt ne felejtsük el!

Caleb: Gondoltam, hogy ez nyilvánvaló.

Én: Az.

Én: Caleb? Nagyon szeretném egyszer hallani a történetet. Még ha durva is, szeretnék többet megtudni rólad. Szeretném megismerni a múltadat, és a jövőbeli céljaidat. Ha még nem jöttél volna rá, valahogy megkedveltelek.

Caleb: Mindenki kap monoklit, akit kedvelsz?

Én: Ó Istenem. Hányszor kell bocsánatot kérnem? Aludtam, amikor a szemedbe könyököltem.

Caleb: „Aludtam”

Caleb: Egy nap elmondom, Zoe.

Én: Köszönöm. <3

Caleb: Te most küldtél nekem egy szívecskét?

Én: Fogd be!

*****

Én: Mit gondolsz ezekről a díszpárnákról?

Én: ”MELLÉKLET LETÖLTÉSE”

Caleb: Nagyon igyekszem, hogy egyáltalán ne gondoljak díszpárnákra.

Én: LEGYÉL SEGÍTŐKÉSZ, A FENÉBE IS.

Én: Mondd el a véleményedet!

Caleb: Vicces. Múltkor megpróbáltam elmondani a véleményemet, de azt mondtad, hogy olyan, mint a segglyuk.

Én: Sajnálom. Úgy értem, igazam volt, de most elnézést kérek, mert a segítségedre van szükségem.

Caleb: Bírom az őszinteségedet.

Én: Nagyszerű. Szóval mit gondolsz a párnákról?

Caleb: Jók.

Én: Jók, mint „jól néznek ki”, vagy jók, mint „ah, ne”? Mert ez két nagyon különböző dolog, tudod.

Caleb: Ó, tudom. Elég rég élek már veled, hogy tudjam sok, SOK különböző jelentése van egyes szavaknak és kifejezéseknek.

Caleb: És jól, mint jól néznek ki. Az égkék illik hozzánk.

Én: Na, álljunk csak meg! Pontosan mit értesz a „sok különböző jelentés” alatt? Fejtsd ki!

Caleb: Nem, mert pontosan tudod, hogy miről beszélek, és tudom, hogy ha „kifejtem”, akkor valahogy inkriminálom magam, és a jövőben felhasználhatod ellenem ezt a beszélgetést.

Én: Ó, hűha! ÍGY vélekedsz rólam? A tarsolyomban tartok évekig egy beszélgetést, és azután, BUMM! Előveszem, amikor a legkevésbé számítasz rá, és az arcodba vágom?

Caleb: Igen.

Én: Okos ember.

Caleb: LÁTOD!

Én: Hé! Csak vicceltem. Többnyire.

Caleb: TÖBBNYIRE – mondod te.

Én: Szóval, akkor égkék?

Caleb: Az égkék jó nekem.

Én: Jó, mint jó, vagy jó, mint…

Én: ;-)

Caleb: A szentségit, Zoe!

*****

Caleb: Nos, vége. Hivatalosan is eladtam a motoromat.

Én: HOGY MI?!

Én: Miért?

Caleb: Ki kell fizetnem a fizikoterápiát és a rohadt orvosi számlákat valahogy.

Caleb: A motornak mennie kellett. Így elég pénzem lett, szóval segített.

Én: És hogy fogod megoldani a közlekedést most?

Caleb: Busz. Séta. Csókot cserélek fuvarozásért.

Én: Hát a francba! Ez tényleg szívás. Sajnálom, hogy meg kellett válnod tőle.

Én: De remélem, csak velem cseréled a csókjaid…

Caleb: Nos, meglátjuk.

Én: Eszembe fog jutni, amikor ma este megpróbálsz megcsókolni vagy megfektetni.

Caleb: Manapság így hívják? Megfektetni?

Én: Így hívom én. Amilyen az apa, olyan a lánya. Tedd magad túl rajta.

Caleb: Szerintem rossz évtizedben születtél. A 80-as évek közepén kellett volna születned, hogy igazi 90-es évekbeli gyerekként nőhess fel. Az jó évtized lett volna neked. Te és a furcsaságaid, és azok a kibaszott farmeroverálok, amiket hordasz, amikor festesz, nagyon jól passzolnának.

Én: NE MERD CSIKIZNI A FARMEROMAT!

Caleb: Csikizni?

Én: CIKIZNI.

Én: Tudtad mire gondolok, seggfej. 

Caleb: Nálad néha ez találós játék.

Én: Arra célzol, hogy bonyolult vagyok? *ujjropogtatás*

Caleb: Igen, de jó értelemben.

Én: Én is így gondoltam. Csók! Rohannom kell!

Caleb: Megfenyeget, majd elfut. Mi a fasz?

Én: De imádod.

Caleb: Azt hittem, már leléptél.

Én: Úgy lenne, ha elhallgatnál végre!

Caleb: Annyira pimasz ma.

Én: SHHH!

Caleb: Jó, jó. Csendben vagyok.

Én: Nekem nem úgy tűnik.

Caleb: Akkor ne válaszolj nekem!

Én: Kizárt. Szeretem, ha enyém az utolsó szó.

Caleb: Nem mondod.

Én: De.

Én: ;-)

*****

Én: Hé Caleb…

Caleb: Mit akarsz?

Én: Honnan tudtad, hogy akarok valamit?

Caleb: A hangnemedből.

Én: Ah, igen, megfeledkeztem a szuperképességedről.

Caleb: Nos, nyögd ki.

Én: Tennél nekem egy szívességet, és vennél egy pizzát hazafelé?

Caleb: Pizza? PIZZÁT akarsz?!

Én: Kééééérlek *szempilla rebegtetés*

Caleb: Sóhajtás. Rendben. Ehetünk pizzát.

Én: IGEN! Dupla sajt és pepperoni, és zöld paprika.

Caleb: Sonka és ananász, vagy nincs alku.

Én: Hányni fogok tőle.

Caleb: Akkor nincs alku.

Én: Caleb…

Caleb: RENDBEN. Most az egyszer.

Én: Te vagy a legjobb.

Caleb: DE, kopogtatni fogok az ajtón, és megjátszom, hogy én vagyok a pizzafutár. A legszexisebb pizsamádban kell válaszolnod. Áll az alku?

Én: Áll.

*****

Kopogtatnak az ajtón, és elvigyorodok.

Kezdődjön a játék, Caleb.

– Ki az? – kérdezem a lehető legkedvesebb hangomon.

Caleb igyekszik elfojtani a nevetését. – A pizzafutár, asszonyom.

Várok öt másodpercet, mielőtt kinyitom a lakás ajtaját.

– Különleges szállítás, csak nekem?

A szája tátva marad. – Ez a legszexisebb pizsamád?

– Igen.

– Szép húzás, Zoe – vidáman megrázza a fejét. – Szép húzás.

Pukedlizek, és megragadom a pizzát. – Köszönöm.

Azt mondta, hogy a legszexisebb pizsamát, és nem azt, hogy amelyikben én a legszexisebbnek látszom. A félmeztelen Amerika Kapitánnyal a pizsimen gyakorlatilag a legszexisebb szettem van rajtam.

– Figyelnem kellene rá, mit hogy mondok, mi?

– Nem ártana. – Lábujjhegyre állok és egy gyors puszit nyomok a szájára, mielőtt megragadom a pólóját és behúzom.

Meglepettség villan az arcán, ami érthető, mivel ez az első alkalom, hogy csókot kezdeményezek, de gyorsan lerázza magáról, és bezárja maga mögött az ajtót, miközben én a konyhapult felé tartok.

Leteszem a pizzát és a szekrényből kiveszek két tányért, meg két üveg vizet a hűtőből. Mindent leteszek Caleb elé.

– Láss hozzá!

Mindketten megragadunk két szeletet és teletömjük a szánkat olvadt sajttal és pepperonival.

– Szóval – kezdi Caleb –, beszéltem a menedzseremmel a mi kis Outer Banks-i kirándulásunkról, melyről a minap beszéltünk.

– És?

– Nincs vele gondja, ha veszek ki szabadságot. Csak egy napra osztottak volna be, míg odaleszünk, és egy másik nőnek, aki ott dolgozik, épp plusz órákra van szüksége.

– Ez azt jelenti, hogy megyünk?

– Ha megígéred, hogy a szüleiddel való találkozásból nem egy kínos rémálom lesz, akkor igen.

– Nem ígérek semmit. – Összecsapom a kezem és felsikítok. – Igen! Annyira izgatott vagyok. Ez annyira jó buli lesz!

– Mit fogunk csinálni, egymáson kívül? – emelgeti fel-le a szemöldökét. – Csak vicceltem. De amúgy komolyan.

– Először is, nincs kefélés. Másodszor, vásárolhatunk, vagy kaphatunk arcpakolást, vagy…

– Van egy olyan érzésem, hogy az arcpakolás alatt mást értesz, mint én.

Kacsintok. – Majd meglátjuk.

– Zoe!

– Mi az? Te kezdted!

– Igen, de én vicceltem.

Meglepetést színlelek. – Ö, ja, igen, én is. – Majdnem félrenyeli a pizzáját. – Csak viccelek, viccelek! Perverz vagy. Nem tudtam, hogy ilyen mocskos vagy, Caleb.

– Nem vagyok. Nos, talán egy kicsit, de nem olyan ijesztő perverz módon.

– Nos, jó ezt tudni. Senki nem szereti az ijesztő perverzeket.

Harapok még egyet a pizzámból, és azon gondolkodom, hogy kezdjek hozzá ahhoz, amit el akarok mondani Calebnek.

– Szóval…

– Igen? 

– Én, őőő, egyik nap meglátogattam Deliát.

Újabb szelet pizzát vesz ki. – Szuper. Milyen volt?

– Jó. Beszélgettünk.

– Miről?

Nem mondok semmit, helyette a vizemért nyúlok és majdnem a fél üveggel lehajtom.

– Zoe – töri meg a csendet pár perc után.

– Rólad beszéltünk.

– Rólam?

Bólintok. – És a bimbózó, öhm… érzéseimről irántad.

A szeme derűsen csillog, ahogy végigsimít a borostáján, meghökkentséget tettetve. – Érzéseid vannak irántam, mi? Én meg azt hittem, hogy csak a külsőm miatt akarsz. Nem tudtam, hogy mélyebb keletű.

– Rohadtul tudod, hogy többről van szó, mint a külsődről, Caleb.

– Reméltem – vigyorogja.

Elfordítom a fejem, nem akarom, hogy lássa, amint elpirul az arcom, de az államért nyúl, és visszairányítja a figyelmemet magára. Sötétkék szemeivel hol a mogyoróbarna szemeim, hol az ajkam nézi. – Mert az enyémek mélyebbek, Zoe… sokkal mélyebbek.

Lenyelem a torkomban lévő gombócot, és nyelvemmel megnedvesítem az ajkam. – Jó.

Áthajol a pult fölött és lágy, édes csókot ad a várakozó ajkaimra.

Ez minden, egy kis csók, majd visszaül a helyére, és a szájához emeli a pizzáját. Akkor miért érzem sokkal többnek?

Mittens a pultra ugrik, ahova általában nem szabad neki, és hozzám dörgölődik.

– Mi lesz vele? – kérdezi Caleb? – Velünk jön?

– Ó, határozottan. Semmi pénzért nem hagynám a kisfickót itt.

– És a szüleidnek nem probléma?

– Viccelsz? Anyám már félig szerelmes belé, pedig utálja a macskákat, apám meg alig várja, hogy összebújjon vele.

Oldalra billentett fejjel néz rám. – Küldtél a szüleidnek képeket a macskámról?

– A pokolba is, igen. Rohadtul imádnivaló.

– Nem tévedsz. – Lehajtja a fejét. – Azt is tudod, hogy a pizzád szimatolja, igaz?

Lenézek. – Fenébe! Mittens! – lezavarom a pultról. – Lefelé!

A mancsai megcsúsznak a pulton, a tányéromba akadnak és leveri. A pizzám repül, majd nagyot csattan a padlón.

Bosszúsan nézek le. – Azt hiszem, örülnöm kellene, hogy nem a szőnyegen van.

Caleb maflán rám vigyorog. – Sajnálom. Amúgy ő tényleg cuki.

– Ahhh, tudom. – Felveszem a pizzaszeletet, és kidobom a kukába, mielőtt papírtörlővel feltörölném a koszt.

– Szóval, őőő, mit mondott Delia? – kérdezi Caleb.

Rásandítok, de ő nem néz rám. Kíváncsi, de fél is. Azt sem akarja, hogy Delia utáljon minket.

A pultnak támaszkodva bámulok rá. – Azt akarja, hogy boldog legyek.

– És az vagy? – Végre rám néz. – Boldog vagy, Zoe?

– Jó úton vagyok afelé.