Textual2: 7. Fejezet

Hét

Fordította: Suzy

Én: Oké, hivatalosan már három napja nem láttalak. Visszajöttél a vasárnapi kimozdulásból, csináltál nekem reggelire omlettet és aztán megint eltűntél. Kezdem azt hinni, hogy csak kitaláltalak.

Caleb: Mondtam, hogy őrületes az időbeosztásom. Ez a hét pokol lesz számomra. Műszak műszak után, tanulócsoport tanulócsoport után és előadás a kurva előadás után. Nem feledve az apró kis szarságokat, amiket közben csinálnom kell.

Caleb: 12. péntek a következő szabadnapom.

Én: AZ A KÖVETKEZŐ PÉNTEK! MI A FRANC!

Caleb: Na, ne mondd. Egy francos szundira van szükségem.

Én: Tényleg nincs szabadnapod addig?

Caleb: Teljesen szabad? Nincs. Van egy kis időm aludni és talán alkalomadtán reggelenként néhány órám.

Caleb: Egyébként mizu Mittensszel? Láttam a múlt éjjel, hogy az ajtód nyitva van, és amikor nem találtam, feltételeztem, hogy veled van. Bocs, hogy a cicavigyázás rád maradt.

Én: Sose kérj bocsánatot, amiért megengedted nekem, hogy egész éjjel ahhoz az imádnivaló szőrpamacshoz bújjak.

Én: Ő jó. Kicsit ijedős volt eleinte, de megoldottuk. Most már nem hagy engem. Újra kell festenem egy foltot, ami a múlt éjjel megszáradt.

Caleb: Fenébe. Bocs emiatt.

Caleb: Jövő csütörtöktől kezdve a munkaidőm hivatalosan lecsökken. Még mindig el fogok menni vasárnaponként, de az órák után csak egy duplában dolgozom a heti négy nap helyett. Veszteni fogok egy kis pénzt, de az alvó- és tanulóidő jobb lesz, különösen, hogy lassan közelednek a vizsgák.

Caleb: Miért kérdezted, hogy mikor leszek otthon legközelebb? Máris hiányolsz, Zoe?

Én: Hiányzik a főztöd. Te? Nem annyira.

Én: Kösz, hogy elég vacsora maradt, amikor múlt éjjel dolgoztam. A gyomrom és a munkatársaim szeretnek.

Caleb: Nem főzök olyan rosszul, mi? Ezt a hülyeséget is a lakókocsiparkban felnőve tanultam.

Én: Lenyűgöztél.

******

Én: Sajnálom, de ŐRÜLETES, hogy az időbeosztásunk mennyire nem passzol egymáshoz, ugye? Én dolgozom és te is dolgozol. Én otthon vagyok és te dolgozol. Te otthon vagy és én meg órán. Milyen szarság ez?

Én: Bár ma reggel hallottalak a zuhany alatt. Egy kicsit… elfoglaltnak hangzottál. ;-)

Én: (EZ EGY MASZTURBÁLÓS VICC VOLT)

Én: Caleb, ott vagy? Unatkozom. Van egy feladat, amin dolgoznom kell, de semmi ötletem sincs. Semmi sem szól hozzám. Néha utálom ezt a részét annak, hogy művész vagyok – várnod kell arra a szikrára, amikor csak bele akarod vetni a munkába magad. Kemény az egyensúly megtartása.

Én: Gondolom, elfoglalt vagy és én meg csak fecsegek. Jó éjt!

******

Caleb: Bocs. Tegnap este sokáig tartott a tanulócsoport és aztán meg hazafelé nem akartam én lenni a büdös bunkó utas. Aztán csak kidőltem, ahogy leültem az ágyamra és most korán reggel van, szóval valószínűleg órán vagy.

Caleb: Nehogy azt hidd, hogy én nem hallottam az éjszakai nyögéseidet, Zoe. A lakásunkban vékonyak a falak. (A MASZTURBÁLÁS IGAZ, NEM VICC)

Caleb: Nem tudom elképzelni, hogy művész legyek. Először is, nincs tehetségem. Szörnyen rajzolok. Másodszor, nincs képzelőerőm. Semmi sem szól úgy hozzám, ahogy a baseball, de igazán már az sincs meg.

Caleb: Nem fogok hazudni, dühös vagyok a kezem miatt. Rettentően izgatott voltam, amikor a másodosztály akart engem, még ha be is beszéltem magamnak, hogy csináljam és próbáljam meg az első osztályt, de ez most már nem fog megtörténni. Nem elég, hogy a törést műteni kell, de megsérültek az ínak és az idegek. Szóval, igen, a fogásom eltűnt. Megszívtam.

Caleb: Mindegy, gondolom, majd megoldódik. Jó dolog, hogy van vésztervem és az még mindig az edzősködés. Most én fecsegek. Jó éjt!

******

Én: Utálom, hogy elvesztetted a baseballt, különösen mivel tudom, hogy nem vagy egy verekedős. Akármiről/akárkiről is volt szó, biztosan valami különlegesnek kellett lennie, ha az álmodat kockáztattad.

Én: És a falak nem OLYAN vékonyak. Segg.

Caleb: MÉGIS olyan vékonyak. Talán le kéne higgadnod, és talán egy nap elmesélem neked a kezem történetét – ha szerencséd lesz.

******

Én: Kedves Szellem Lakótárs, a héten látni fogsz. Mennyire vagy izgatott?

Caleb: Nem vagyok.

Én: HAZUG!

Én: Hiányzom neked és ezt tudod is.

Caleb: Túlzás, hogy hiányzol. Nem ismerlek még elég régóta lakótársként, hogy hiányozhass. Bár a sütijeid tényleg hiányoznak. ;-)

Én: Aha. Látom, próbálsz itt szépíteni, de elbuktál – sosem kaptad meg a SÜTIMET[1], ugyebár? Szép próbálkozás, lúzer.

Caleb: A gondolat, ami számít.

Én: TE A VAGINÁMRÓL GONDOLKODTÁL?

Én: EZ flörtölés?

Caleb: Ez vagyok én, ahogy energiaitalokkal és szundikkal működöm az elmúlt két napban. Légy megértőbb, oké?

Én: Hallottam, amikor tegnap éjfél körül megérkeztél a rejtélyes vasárnapi kiruccanásból. ILYEN közel voltam ahhoz, hogy zavarjalak, de nem akartam, hogy meglásd, miben alszom. Most örülök, hogy távol maradtam.

Caleb: PUCÉRAN? Pucéran alszol?!

Én: Nem szeretnéd azt tudni. ;-)

Caleb: Őszintén? Dehogynem.

Én: MELLÉKLET LETÖLTÉSE

Caleb: Nemcsak a fogszabályzód, hanem a pattanáskrémed is? Csitulj, dobogó szívem.

Én: Ugye? Szívesen. Tartsd meg későbbre.

******

Caleb: Emlékszel, hogy felajánlottad, hogy az egyik barátod elhozza nekem a mocimat?

Én: Úgy van.

Caleb: Hát…

Én: Köpd ki!

Caleb: A régi lakótársaim azzal fenyegetnek, hogy elvontattatják, mondván, elzárja a parkolót. Szerinted ki tudsz segíteni?

Én: Nem jössz haza, nem hívsz, mégis szívességet akarsz. Hmm… döntések, döntések.

Caleb: Ez egy igen? Tényleg egy igenre van szükségem.

Én: Tartsd, kérlek.

Én: Oké, Robbie tud segíteni.

Caleb: És jól gondját fogja viselni az én kicsikémnek… ugye? Bízhatok ebben a srácban?

Én: Tényleg van most választásod?

Caleb: Nincs. Nem hiszem el, hogy azok a srácok ilyen faszok lettek mindenben. Folyamatosan azt mondják, hogy azért, mert „faképnél” hagytam őket, ami teljességgel faszság. Kibaszott pöcsök.

Én: IGEN, JÓL MEGMONDTAD NEKIK

Caleb: Befejezted?

Én: Igen.

Én: Bocs, tényleg pöcsök.

Caleb: Az van, ami.

Én: Mindent meg fogok tenni, hogy gondoskodjak a mocidról, ne aggódj. Menj vissza a „benzinkúti feladataidhoz”.

Caleb: Mik ezek az idézőjelek?

Én: Hát… nekem van egy elméletem.

Caleb: Amit korábban mondtál? Mondjad csak.

Én: Van egy elméletem arról, hogy igazából sztripper vagy csak szégyelled és senkinek sem akarsz erről beszélni. Ezért dolgozol olyan őrült órákban és öregasszony és szomorúság szagod van, amikor hazajössz.

Caleb: LMAO[2]

Caleb: Ez most komoly?

Én: Halálosan.

Caleb: Szent szar. *meghal*

Caleb: Zoe, NEM vagyok sztripper. Egy non-stop nyitva tartó benzinkúton dolgozom és ez MINDEN, amit csinálok. Őszintén.

Én: Én csak azt mondom, hogy nem lepődnék meg, ha flitterrel borítva és zsinórtangát viselve jönnél haza. *vállvonás*