19. Fejezet

 

TIZENKILENC

 

Fordította: Hannah

 

– Ez az egész, csak egy alaposan kieszelt terv volt, hogy kutyaszitteljek veled ugye?

– Nem – felelem, nem teljesen ártatlanul.

– A-ha – vakarja meg Magnus fülét Caleb. – Zoe, egy nagy hazug, ugye Magnus? – Magnus ugat egyet. – Látod, még ő sem hisz neked.

– Csupa szarságot beszélsz, ugye Magnus? –  Ő ismét ugat, én meg felemelem a szemöldököm, amolyan látod, fogalma sincs a dologról, módon.

– Mittens most nem igazán örül ennek a helyzetnek.

Ebben nem téved. A macska jelenleg összegömbölyödött az ölemben, tőröket dobálva tekintetével a gazdija felé. Mittensnek nincs ínyére, ahogy Magnus állandóan kiköveteli Caleb figyelmét, az sem boldogítja, ahogy Magnus derűsen néz Calebre, miközben ölébe teszi a fejét.

– Bocs haver. Kárpótollak érte. – Caleb meg akarja simogatni Mittenst, aki lábával meglegyinti a kezét.

– Óóóóó, durva égés, Mittens! Pacsit. – Megfogom a mancsát és az enyémhez érintem.

– Szörnyűek vagytok mindketten.

– Mondja a hűtlen.

Caleb a levegőbe emeli karjait, Magnus meg felvinnyog az érintése hiányára.

– Nem az én hibám, hogy így ragaszkodik hozzám. – Eltakarja a kutya fülét. – És a legőrültebb része az, hogy nem is szeretem igazán a kutyákat.

Mintha hallotta és megértette volna, Magnus azt a pillanatot választja, hogy lehajtott fejjel elbandukoljon.

– Remek. Most megsértetted az érzéseit, Caleb.

– Renden lesz. – Felém fordul. – Nos, a ma esti tervek?

– Nem ülhetünk itt a kanapén, ahogy tettük egész nap? Olyan kényelmes.

– Azt nem tagadom, de nem. El akarlak vinni egy randira. Ez lesz az első hivatalos randink, mint barát és barátnő.

– Az nem igaz – együtt voltunk a Palacsinta Guruban.

– Oké, akkor mit szólsz, ha azt mondom, az első romantikus randink?

Néhány napja a szüleim házában vagyunk, ez idő alatt magunkba szívtuk a tengerparti napsütés sugarait, túráztunk, és lustálkodtunk a kanapén. Az, hogy relaxáltunk enyhe kifejezés, de nem tagadhatom, hogy kissé kezdem unni. Talán egy kis esti szórakozás jót tenne.

– Akkor azt hiszem, fel kell vennem a nadrágomat – nyögöm.

Caleb megmarkolja a plédet, ami az alsó testemet takarja, hogy alá kukucskáljon.

– Nem vettél fel nadrágot, miután visszajöttünk a partról? Látni akarom.

Elhessegetem a próbálkozását.

– Tűnj el te perverz! Nem beszélhetsz mocskosul, amikor cica van az ölemben. Tök fura, Caleb.

Kiveszi Mittenst az ölemből, felemeli és gúnyosan néz rá.

– Haver, elrontod a játékomat.

Mittens erre válaszul megnyalja a mancsát, és nem is foglalkozik vele, leszarja.

Caleb elengedi, majd felém fordul, tekintete elsötétül a vágytól.

Letérdel, és mászva közeledik felém, huncutul vigyorog.

– Szóval, visszatérve a nadrág nélküli dologra.

A lábam között kényelmesen elhelyezkedve rám fekszik.

– Mi az?

– Tényleg nincs rajtad nadrág?

– Talán.

Hozzám dörgöli a csípőjét, és minden erőmre szükségem van, hogy ne nyögjek az érintésére, de ő tudja. Érzi, látja a szememben.

– Talán… igen?

– Talán.

Még egyet csavar a csípőjével.

– Megvan már a válasz?

– Nincs.

– Ha így haladunk egész este itt leszünk – csicsergi.

Megemelem a vállam.

– Vagy csak megvárom, amíg elélveztetsz.

Caleb egy meglepett félig sóhajt, félig nevető valamit hallat.

– Olyan kis dög vagy.

Aztán megcsókol. Nyelve belépésért könyörög, amit megadok, közelebb húzom magamhoz és a dereka köré fonom a lábaimat, sarkaimat a feneke izmaiba ásva. Csípője olyan szakértelemmel mozog, hogy nemsokára az én is körözni kezdek a csípőmmel. Kétségbeesetten vágyom bármilyen fajta érintésre. Megmarkolom a pólóját, és csak annyira húzódik el, hogy levegye magáról, miközben a hülye baseball sapka mindvégig a fején marad.

A francba!

Kezemmel végigszántok az izmos hátán, kissé megnyomva a körmeimet izgalmasabbá téve kissé a dolgot.

Caleb felnyög, amely elvész az én nyögéseim közt, miközben erekcióját, ismét hozzám nyomja, a csiklómat súrolva. Ez emlékeztet a múltbéli aktivitásainkra, de most valahogy többre vágyunk, keményebbre.

Meztelenül akarom Calebet, most azonnal.

Lecsúsztatom kezemet a hátán, bokszer alsója alá, amit a tréningnadrágja alatt visel. Csak egy pillanatra állok meg, hogy megcsodáljam a rengeteg guggolásnak köszönhető csodás seggét –amelyeket nyilvánvalóan csinál annak érdekében, hogy a segge ilyen remek legyen –, mielőtt az ágyéka felé indulok. Lassan kényeztetem, a combját simogatva, mielőtt végre tenyerembe fogom a kemény farkát.

Caleb elszakad az ajkamtól és homlokát az enyémhez nyomja. Lélegzet vétele hangos az amúgy csendes szobában.

– Abba kell hagynunk – könyörög, miközben kezemnek tolja csípőjét.

Ő is olyan nagyon akarja ezt, mint én, ha nem még jobban.

– Miért? Napok óta játsszuk már ezt. A szakadék szélére csalogatsz, aztán meg BUMM! Visszavonulsz. Még csak golyóim sincsenek, mégis kangörcsöm van. Megcsókolsz, megérintesz, és nem hagyod békén a hülye mellbimbó piercingem, de nem akarsz megdugni?

– Mi van! Szeretem a vára…

– Mondd ki!

Caleb összeráncolja homlokát.

– Azt akartam, mielőtt félbe szakítottál.

– Felejts el – motyogom. – Egy nap majd megtanulod. Most pedig magyarázd meg.

– Tévedsz, ha azt hiszed, nem akarok veled lefeküdni. Itt helyben megdugnálak ezen a kanapén, de nem akarom, hogy ilyen legyen az első alkalmunk. Azt akarom, hogy a megfelelő pillanatban történjen meg. – Hátrahúzza fejét és a szemembe néz. – Felöltözünk. Elmegyünk vacsorázni. Aztán hazajövünk és te leszel a desszert.

Kijelentésére, megszorítom a farkát, az ígéret hatására alsó ajkamba harapok.

– Zoe?

– Igen?

– Vedd el a kezed, mielőtt képtelenek leszünk megállni.

Igaza van, tudom. Én sem akarom, hogy az első alkalom egy kanapén legyen.

De kívánom őt… nagyon.

Vonakodva, elveszem a kezem, Caleb pedig térdére ereszkedik, eltávolodva tőlem. Felülök, a hajam ezerfelé áll, mellemet kitolva, kirakatba téve.

Pupillái kitágulnak, miközben a hálószoba felé mutat.

– Menj, mielőtt meggondolom magam!

Kuncogva, felállok a kanapéról, a plédet úgy hagyom, magam köré tekerve, mert a leghatározottabban nincs rajtam nadrág.

– Hova megyünk?

Caleb ellazul a párnákon kifújva egy remegő lélegzetet, és szétteszi a lábát, hogy kényelmesebb legyen a nadrágjában lévő helyzet.

– Tengeri herkentyűk, jó lesz?

– Jó-e a tengeri herkentyű, kérdezi a lánytól, aki évente több hetet tölt el Outer Banksben.

– Ez Zoe nyelven igent jelent, ugye?

– Igen Caleb.

Kezét végighúzza a homlokán, mintha izzadságot törölne le.

– Hú! Rendben.

– Akkor, adj úgy harminc percet?

– Úgy érted harminc percet, vagy „harminc percet”?

– Normális fél órát.

– Oké – egyezik bele szkeptikusan.

Hirtelen támad egy ötletem, miközben elsétálok, és megtorpanok a folyosó végén.

– Hé, Caleb?

Megfordul a kanapén, hogy rám nézzen, szemében még mindig táncol a szenvedély lángja.

– Igen?

Ledobom a plédet, és vele együtt Caleb álla is a földre pottyan.

– Tanga! – kiáltja. Aztán hangos morgást hallok a folyosón. – Megölsz Zoe! Megölsz!

*****

Caleb leparkol és kinyitja az ajtót.

– Maradj itt! – utasít.

– Legalább mondhatnád, hogy kérlek! – vitatkozom, de már becsukja az ajtót.

Figyelem, amint megkerüli az autót, és meglepődöm, amikor odamegy az én felemre, hogy kinyissa az ajtót.

Kinyújtja a karját és azt mondja.

– Neked.

Megengedem, hogy segítsen kiszállni, gyanakvóan nézek rá.

– Miért vagy ilyen úriemberes? Mert le akarsz feküdni velem? – Amúgy is úgy terveztem.

Mosolyog.

– Nem, de jó tudni.

– Akkor…

– Mert így helyes. Amikor az étterembe voltunk, láttam amint egy idősebb férfi megtette a feleségének, és rájöttem mekkora seggfej vagyok, amiért eddig nem viselkedtem így.

Ki akarom nevetni, de ez valójában kedves és romantikus.

– Nos, akkor köszönöm.

– Semmi gond.

Megfogja a kezem, és ahhoz az úthoz vezet, amelyen máskor is lementünk a partra.

– Rossz az útvonal – húzom meg a kezét.

– Nem, nem rossz.

– Azt akarod mondani, hogy a változatosság kedvéért a partra cibálsz.

– Mi van? Kezdem megszeretni.

– Hé, az nem vitás – vigyorgok.

Végigmegyünk az alkony által megvilágított ösvényen. Mielőtt a homokhoz érkezünk, levesszük a cipőnket és Caleb felhajtja a nadrágja szárát. Aztán odavezet a helyhez, amit kvázi kisajátítottunk, és nem áll meg, míg el nem érünk a víz széléhez.

Átkarol hátulról, magához szorít, és a hatalmas óceánt bámuljuk, amint a nap sugarai eltűnnek, miközben a vízhullámok csupasz lábainkat nyaldossák. Fölöttünk ragyognak a csillagok, a hold a víz felszínén tükröződik, mint egy festményen.  Csendes és kellemes, és ez életem a legegyszerűbb, legromantikusabb pillanata.

– Meg tudnám szokni ezt – mondja a sötétben. – Te, én, éjszakák a parton.

Szívem hevesen dobog a gondolattól, hogy napokat, akár heteket töltsek el Calebbel itt kint.

– Romantikus tengerparti vacsorák… Mályvacukrot sütögetve a parton.

Én is el tudom képzelni.

– A lehető legtöbb időt itt tölteni kint… meztelenül. Rengeteg meztelen eltöltött idő a parton.

Felnevetek és megfordulok a karjaiban.

– Teljesen elrontottad a pillanatot. És a meztelenség a parton nem hangzik túl jól. Minden testrészed megtelik homokkal, és azt senki sem szereti.

– Mi a fenét csinálsz? Szétvetett lábakkal, arccal a homokban fekve, vagy mi a szar? Leterítenénk egy pokrócot. Jesszum.

Kétszer megveregetem a mellkasát és beljebb megyek a vízben.

– Imádom, ahogy most helyben megtervezed a tengerparti szexkalandjainkat. Soha nem fog megtörténni.

Felém settenkedik.

– Úgy gondolod?

– Igen.

– Azt mondod, ha most levetkőznék, aztán lassan lehámoznám azt a – öklébe harap és még egy lépést tesz felém – bűn szexi nyári ruhát a testedről, nem rosszalkodnál velem?

Zihálok, ahogy arra gondolok, Caleb pontosan meg is teszi. Össze kell szorítanom a combjaim, hogy egy szikrányit enyhítsem a sóvárgást, amire a testem vágyik.

– Nem – hazudom.

– A-ha. – Még egy lépés. – És mi van akkor, ha nedves lennél és le kellene venned a ruhádat? Akkor mi lenne?

Már nedves vagyok.

– Nem.

– Biztos?

– Igen.

Hirtelen karjába kap, lábaim automatikusan fonódnak a csípője köré a biztonság kedvéért, és belegázol a sekély vízbe. Félig-meddig le vagyok nyűgözve, félig-meddig félek, hogy leesek. Ajkait a fülemhez szorítja.

– Ismét kérdezem: biztos vagy benne?

– Caleb Mill, ha beledobsz a vízbe esküszöm a világtörténelem legrosszabb kangörcsével mész vissza a suliba, és jössz te is velem a vízbe.

Széles vigyort villant, majd úgy tesz, mintha leejtene, én meg felkiáltok feljebb mászva a testén.

– Caleb!

– Zoe!

– Tegyél le.

– Le? Itt?

Hátrahőkölök, és szúrósan nézek rá.

– Ne merészeld!

Nevetve, visszavisz a partra, és amikor már biztonságban vagyunk, elenged.

Lecsúszom a testéről, és ez életem leglassabb pillanata.  Mindenütt érzem, minden kemény és puha porcikáját. Érzem a szíve dobogását a mellkasában, mint egy vadállat a ketrecben.

Kék szemei áthatóan fúródnak belém, transzba esve. Mellkasunk minden egyes lélegzetvételkor összeérintkezik. Tudom, ő is azt érzi, amit én.

Nem tudom, hogy a holdfény varázsa, vagy a randink keltette várakozás miatt érzem ezt, de kívánom
Calebet.

Nagyon kívánom.

Addig emelem fel a fejem, amíg ajkaim megérintik a fülét.

– Caleb?

Érzem a borzongását, hallom a zihált levegővételét.

– I-igen?

– Vigyél haza.

*****

Kéz a kézben sétálunk fel a rövid kocsifelhajtón, csak akkor engedjük el egymást, amikor kinyitjuk az ajtót.

Caleb csendben a folyosón át a közös hálószobába vezet.

Térdhajlatom az ágy végének ütközik, és az ágyra esek egyszer visszapattanva, mielőtt megtalálom az egyensúlyom.

Ő előttem áll, miközben úgy néz le rám, mintha én lennék az utolsó vacsorája.

Tenyerébe fogja az arcom, megfelelő szögbe dönti, aztán lehajol. Ajka könnyedén mozog az enyémen, nyelve számba csusszan. Egyik kezével az államat fogja, míg a másik felfele halad. Érzem, amint ujjai a lófarokba kötött hajamba túrnak, és óvatosan kihúzza a hajgumit.

Megragadja a fejem, és úgy tart, magához közel, miközben szája szerelmeskedik az enyémmel, ez éltem legérzékibb csókja. Testemben tűz és vágyakozás lobban. Testem ellazul a bennem áramló gyönyörtől, és mindössze csak annyit tesz, hogy csókol.

Mindenhol érzem – a mellbimbóimban, amelyek kicsúcsosodtak, és nekifeszülnek a piercingemnek, ahogy a belső izmaim megfeszülnek, és a combjaim összeszorulnak az elkövetkező kielégülésre várva.

Még. Még többet akarok.

Kigombolom a nadrágját. Kínzó lassúsággal lehúzom a cipzárját. Megtalálom a farmerja korcát, majd az alsónadrágjával együtt letolom, amíg kemény farka szabaddá válik.

Nem vesztegetem az időt és kezembe veszem keménységét.

Caleb zihálva szakad el a számtól.

– Zoe… mit csinálsz?

– Hallgass! Engedd, hogy gondoskodjak rólad.

– Go-gondoskodj rólam?

Felállok, és addig manőverezek, míg Caleb az ágyon ül, én meg fölötte állok, farka pedig itt ágaskodik köztünk. Térdre borulok, és hátranyomom, míg jobban ellazul.

Megfogja az arcomat, államat a tenyerében tartja és felemeli, míg találkozik a tekintetünk.

– Nem kell ezt tenned – hangsúlyozza.

– Tudom, hogy nem kell. De én akarom.

Farka megmozdul a szavaimra, és kuncogok, mielőtt számmal ráhajolok. Kinyújtom a nyelvem, és a megnyalom a hegyét.

Csak a hegyét.

Nevetek, Caleb pedig felnyög a vibrálástól, amely a farkán áthalad. Nyelvemmel lefelé haladok a hosszán, komótosan kényeztetem.

– Zoe…

Végül számba veszem, és torkom mélyéig szívom, mielőtt visszahúzódok, és megismétlem a folyamatot.

Caleb hirtelen megfogja a fejem és elhúz magától.

– Nem, nem! Kibaszott mélytorkozol velem és ez nem fair. Mindjárt a torkodba robbanok, én meg nem akarom azt.

Kuncogva ülök a sarkamra. 

– Te kacagsz? Ugh. Hogyhogy soha nem mondtad eddig, hogy képes vagy mélytorokra?

– Szerinted mit kellett volna tennem? Már bemutatkozáskor közöljem azt a kis tényt?

– Igen basszus!

– Teljesen elrontotta volna a meglepetésemet – vihogom.

– Mondjuk ez igaz – mormolja.

Magával együtt lábra állít, és megfogja a ruhám pántjait, majd lassan lehúzza azokat.

– Tudod, a cipzárja a hátulján van.

Caleb megfordít, és szorosan magához von. Érzem, hogy az erekciója tökéletesen hozzásimul a fenekemhez, miközben óvatosan mozgatja a csípőjét. Mellkasa, minden egyes levegővételkor a hátamnak simul, meleg lehelete nyirkos bőrömet legyezi, amitől borzongás fut végig a testemen. Finoman húzza le a cipzárt, és esküszöm, ez sokkal több időt vesz neki igénybe.

Cseppnyi türelem sincs már bennem, megragadom a ruhámat és fejem fölött le akarom venni, de félúton elakad.

– Ahh! Hülye mellek! – morgom, jobbra-balra rángatom, hogy leszedjem magamról az anyagot.

Caleb keze megtalálja a testem és leállít.

– Ó nem. Nem mész sehova. Így maradsz.

– Caleb, a ruhám félig levetettem és beragadtam.

– Pontosan – motyogja. Az ágyhoz vezet, és addig nyom le, míg ráhajolok az ágyra, fenekemmel a levegőben.

– Látom másik tangát vettél fel. – Ujjai megcsippentik az anyagot. – Soha nem értettem, hogy képesek ezt viselni a nők, de basszál meg, ha nem évezem a látványát.

– Pontosan azt akarom, megbaszni téged – morgom gyakorlatilag.

– Kellő időben – ígéri.

Feljebb tolja a ruhámat, az új helyzet lehetővé teszi, hogy megszabaduljak tőle. Caleb engedi, tekintete még mindig a hátsómra koncentrál.

Levegőért kapkodok, amikor megérzem az ajkait a gerincem mentén és majdnem összeesek, amikor nyelve hegyével elindul lefelé, lefelé, lefelé. Nedves, nyitott szájával csókokat hint a farpofáimra, miközben két kezébe veszi őket.

– Guggolásokat végeztél Zoe? – suttogja.

– Atya ég, fogd be és csak dugj meg!

– Még nem. – Megharap, én meg hozzá dörgölőzöm.

Csókjaival tovább halad lefele, ujjaival a farpofáim közti vékony anyagot húzogatja. Mozdulatai a legkellemesebb helyeken okoznak súrlódást.

Sóvárogva várok, miközben félrehúzza az alsóneműmet és letérdel, ujjai egyre közelebb kerülnek a feltárt puncimhoz.  Hangosan felnyögök, amikor megérint az ujjbegyeivel. Többre vágyva hátratolom a csípőmet, de Caleb másik kezével lefogja a mozdulataimat, miközben ujja begyével lassan simogatja a bőröm.

Kezével a derekamon az ágyra nyom. Mindenem látható, és még soha nem voltam így kitárulkozva egy pasi előtt sem. Felvillanyoz, én meg nem is tudtam, hogy mekkora szükségem volt erre.

Normális esetben eltakarnám magam, szégyellném, ha egy pasi ilyen közel lenne intim részeimhez, de Calebbel szabadnak érzem magam. Magabiztosnak.

Kívánatosnak.

Amikor már azt hiszem, csak kecsegtetés az egész, Caleb belém hatol két ujjával. Felnyögök, és azonnal hátratolom a csípőmet.

Minden idők legerősebb gyönyörét érzem, amikor a nyelvét is beveti, megtaláltja a csiklómat és gyengéden megszívja.

– Ó, azt a rohadt Caleb!

A lábaim remegni kezdenek, és alig bírom tartani magam, miközben az orgazmus elárasztja a testem, mielőtt tudnám, mi történik.

Ritmikus mozgása abbamarad, mikor elhúzódik, és lassan kihúzza az ujjait mohó testemből.

Gyengéden átfordít a hátamra, és csak bámulok rá. Beleakasztja ujját az alsóneműmbe és lehúzza rólam, miközben próbálok magamhoz térni.

Óvszerrel a kezében, lángoló tekintete találkozik az enyémmel.

– Csússz fel az ágyon Zoe.

Az a rekedtes hang.

Hangjától újra megremeg a bensőm, és nem vesztegetem az időt, elhelyezkedek, hogy mindkettőnknek legyen hely az ágyon. Kibontja az óvszer tasakját és felgörgeti a hosszán, miközben párszor meghúzza a farkát. Képes lennék egész nap nézni, ő meg tudja ezt, mert a látványtól lábaim szétnyílnak.

Feltérdel az ágyra és felemeli a szemöldökét.

– Biztos vagy benne?

Lelkesen bólintok.

Caleb nem vesztegeti az időt, elhelyezkedik a lábam között, és belém temetkezik.

– Ó Istenem! – krákogja.

Zihálva visszahúzódik, amíg csak a hegye van bennem.

– Bassza meg! Csodálatos érzés. Ha így folytatom, kurvára leégetem magam.

 Csípője köré kulcsolom a lábaimat, sarkamat a fenekébe nyomom, így próbálom visszahúzni.

– Egyáltalán nem érdekel, csak magamban akarlak érezni.

– Engem érdekel. Azt akarom, hogy tartson. Azt akarom, hogy ez jó legyen neked.

Megragadom az arcát és a szemébe nézek. 

– Ha most gyorsan megdugsz, később hosszabb ideig is megteheted. Újra, meg újra, meg újra.

Magamhoz húzom, és addig csókolom, amíg ismét belém hatol.

Csípőjével ki és be pumpál, ujjbegyeivel a csiklómon köröz. Megtaláljuk a közös ritmust, nyögünk és hörgünk, amíg már nem bírjuk tovább.

– Nem bírom sokáig.

– Tudom, tudom, Keményebben.

A puncim rászorít Caleb farkára, ő meg gyorsít a tempón, gyorsabban és keményebben mozog, mint ezelőtt. Annyira intenzív és annyira jó. Tökéletes kombináció mindenből, és újabb orgazmus önt el.

Egy újabb kemény lökés, bőrünk újra egymáshoz csapódik. Még egy nyögés, és Caleb is elélvez, farka lüktetve lövell belém.

Karja remegni kezd, ahogy tartja magát fölöttem, és úgy vigyorog, mintha ő lenne a legszerencsésebb ember a világon. Orrával megsimogatja az orrom, behunyt szemmel.

– Zohanna.

Csak ennyit mond.

A nevem, suttogva.

Én meg teljesen beleestem.