11. Fejezet

 

Tizenegy

 

Fordította: Niky, Red Ruby

 

Utálom magam.

Az elmúlt tíz percben az ágyban fekve próbáltam erőt gyűjteni, hogy ne írjak Calebnek, mert valamilyen istentelen okból, hiányzik nekem.

Máris.

És még csak harminc perce vagyok ébren.

Felnyögök és visszadobom a telefonom az ágy végébe, megtagadva, hogy beadjam a derekam.

Rosszul akarom érezni magam, amiért kedvelem őt és időt akarok tölteni vele, de olyan nehéz, amikor így érzem magam tőle. Amikor megcsókol az egész világom csupa szín. Tőle úgy érzem magam, mint egy üres vászon: izgatott és ideges vagyok, és készen állok valami újra.

 

Én: Megint eltűntél ma reggel. Ez most a szokásunk lesz?

Caleb: Vasárnap van, emlékszel? Terveim vannak vasárnaponként.

Én: Ah, igen. A titokzatos állandó vasárnapi terveid.

Caleb: Ez nem OLYAN titokzatos. Vasárnap "haza" megyek, megbizonyosodni róla, hogy a dolgok simán menjenek.

Én: És a haza azért van idézőjelben, mert...

Caleb: Mert nem érzem az otthonomnak.

Caleb: Nem úgy, mint az ágyadat 😉.

Én: Szexi dumával próbálod elterelni a figyelmemet.

Én: Megengedem. Kérlek, folytasd.

Én: TARTSD AZT A ROHADT TELEFONT.

Caleb: *összerándul* Észrevetted, mi?

Én: Ó, kurvára láttam. KETTŐ KIVÉTELÉVEL MINDEGYIKET?

Caleb: TÉNYLEG jók voltak, ezért mindez a te hibád, mert ilyen csodálatos, gyönyörű, nagylelkű, kedves, szexi szakács vagy.

Én: Miért nyalizol?

Én: Csináltál mást is?

Caleb: Nem. *szempilla rebegtetés* Soha nem tennék.

Én: Esküszöm, ha kinyitom a hűtőt és elfogyott a csokoládés tejem, akkor viharos pusztulásod lesz.

Caleb: Annyira félek.

Én: Ahogy kell is. Kurvára ijesztő vagyok csokistej nélkül.

Caleb: Akkor örülök, hogy nem vagyok ott.

Én: CALEB!

Én: Pff! Valaha volt. Legrosszabb. Lakótárs.

Én: Várj, hogy kerültél "haza"? Buszoztál?

Caleb: Azt csináltam. Körülbelül csak két óra busszal. Nem nagy ügy.

Én: Elvihettelek volna.

Caleb: Megszoktam. Még akkor is buszoztam, amikor képes voltam motorozni.

Én: De... miért?

Caleb: Csak könnyebb, biztonságosabb. Az út ide kicsit hajmeresztő lehet.

Én: Elég érthető.

Én: Mikor jössz haza? Már unatkozom és hiányzik a zenés reggeli. Épp most Tupac van felhangosítva.

Caleb: Emiatt most tényleg zaklatott vagyok.

Caleb: Ma este itthon kellene lennem, bár valószínűleg éjfél után. Az utolsó busszal megyek, amikor lehetséges.

Én: Oké. Rendben. Én itt leszek.

Én: Magamban.

Én: Tudod. Egyedül. Magamban.

Caleb: Látom valaki egy kicsit drámakirálynő.

Caleb: Ezenkívül ott van Mittens is. Bújj össze vele.

Caleb: Továbbá, nevetséges, hogy elloptad őt tőlem. Ne hidd, hogy nem vettem észre, hogy végül a te oldaladnál aludt tegnap este. Totál hülyeség.

Én: Mi? Nem tehetek róla, hogy aranyosabb vagyok nálad, és jobban szeret engem.

Caleb: Jobban szeret téged? Talán. Aranyosabb? Ne erőltesd!

Én: ELÁLLT A SZAVAM!

Én: Cuki VAGYOK.

Caleb: Szexi vagy. Ez a cukinak egy egészen más szintje. 

*****

Caleb: Szóval... híreim vannak.

Én: Nyertél a lottón és adsz nekem 1 milliót?

Caleb: Közel vagy.

Caleb: Tovább kell itt maradnom.

Én: Ez még csak nem is olyan közeli.

Én: Mi folyik ott?

Caleb: Csak néhány dolog, amivel foglalkoznom kell. Kedd estére otthon kellene lennem, a tanulmányi csoport után.

Én: Kedd? Uhhh.

Caleb: Tudom, tudom. Bízz bennem, ha nem lenne MUSZÁJ, nem tenném. Utálom ezt a helyet.

Én: Olyan rossz?

Caleb: KIBASZOTTUL rossz.

Én: Hú, szitokszóval dobálózol. Hiszek neked.

Én: Ne aggódj, gondját viselem Mittensnek. Bár még jobban belém fog szeretni. Tisztességes figyelmeztetés.

Caleb: Sóhaj. Ennyit kitaláltam. Akár alá is írhatnám most az örökbeadó papírjait.

Én: Na! Osztozkodhatunk rajta. Ilyen kedves vagyok.

*****

Én: Csináltam valamit...

Én: MELLÉKLET LETÖLTÉSE.

Caleb: Te... Te....

Caleb: TE RÁADTÁL EGY RÓZSASZÍN ÉS LILA UNIKORNISOS PULÓVERT A MACSKÁMRA?

Én: Mi? SZERETI!

Caleb: Innen látom rajta a kiábrándultságot.

Én: Na, most csak dühös, mert nem engedem, hogy letolja a pattogatott kukoricámat az asztalról.

Caleb: Ó, istenem! Azt imádja csinálni – és a laptopodon ülni. Azt se engedd meg neki.

Én: Észrevettem, hogy rajong érte.

Caleb: Egyszer az ágyam végén volt a laptopom. A rövidnadrágom a térdemen, a farkam a kezemben, ment a pornó, ő meg jött és leült PONT A BILLENTYŰZETEMRE. A hang beindult és minden, amit hallani lehetett, az a KURVA HANGOS nyögések voltak. A lakótársaim napokig szívattak.

Én: Először is: nem számítottam egy sztorira, hogy pornóra maszturbálsz. Másodszor: most sokkal jobban szeretem Mittenst. NE NÉZZ PORNÓT ÉS VERD KI, HA MÁS EMBEREK IS VANNAK A HÁZBAN. Mi a fene bajod van?

Caleb: Amikor elkap a vágy, akkor elkap a vágy. Ne ítélkezz.

Én: Nem ítélkezem... nagyon.

Én: Igazad van, ha viszket, meg kell vakarni.

Én: CSAK NEM AKKOR, AMIKOR MÁSOK IS OTTHON VANNAK. A KUTYAFÁJÁT!

Caleb: Ez a hangnem... ez ítélkező volt.

Én: Hallottad a hangom szöveges üzeneten keresztül? Van valamilyen szupererőd, amiről nem tudok? Ezért vagy ennyire a képregények megszállottja? Mert megvan a saját erőd?

Én: Tehát... Nem ítélkezem, épp csak nem is NEM ítélkezem 😉.

Caleb: Igen, pontosan ezért olvasok képregényeket. Elkaptál.

Én: Nos, nem tettem, de tehetném.

Caleb: Most kacérkodsz. Olyan jól megtanítottalak.

Én: Fogd be!

Én: Rendben, igazából – miért VAGY ilyen képregény őrült? A testhezálló, szexivel határos ruhák?

Caleb: Teljesen. Láttad Superman izmait? *legyezem magam*

Caleb: Valójában ez volt mindenem gyerekként. Egy rövid busztávra volt egy képregény bolt, és nyolc képregényt tudtam venni kábé két dollárért. Egy időben ez hetekig elszórakoztatott.

Én: Őrület, hogy az ottani életed mennyire másnak tűnik az ittenitől.

Caleb: Újrakezdés.

Caleb: A főiskola a legjobb dolog, ami valaha is történt velem.

Én: Rajtam kívül, igaz?

Caleb: Persze, mondhatjuk.

Én: CALEB! Mondd, hogy én vagyok a legjobb lakótárs, akid valaha volt! Tudod, hogy igaz! A pokolba is, vigyázok az átkozott macskádra.

Caleb: Mert az olyan NEHÉZ. *szemforgatás*

Én: Itt nem ez a lényeg.

Caleb: De pontosan ez a lényeg.

Caleb: Ne tégy úgy, mintha ideges lennél. Tudod, hogy imádlak. A legtöbb napon...

Én: A legtöbb napon? A LEGTÖBB NAPON?

Caleb: Azért, mert nagybetűkre váltottál, nem változtatom meg a válaszomat.

Én: JAVÍTHATATLAN!

*****

Caleb: MELLÉKLET LETÖLTÉSE.

Én: Mi ez?

Én: Egy buszon vagy? Egy nappal korábban jössz haza???

Caleb: Igen és igen.

Én: HURRÁ!

Én: Úgy értem, klassz, mindegy. Kit érdekel?

Caleb: Úgy csinálsz, mintha hiányoztam volna neked vagy valami.

Én: HALDOKLOM. ANNYIRA unatkozom. Delia mondta, hogy ez fog történni.  Ezért volt olyan hajthatatlan, hogy szerezzek egy új lakótársat. Követtem a tanácsát és nézd mi történt? Még mindig unatkozom, mert mindig elmész.

Caleb: Én vagyok a legrosszabb.

Én: Tudom.

Caleb: Nem is fogod megcáfolni? Még azért sem, hogy kicsit jobban érezzem magam?

Én: Nem. Miért kellene? MEGSZÍVATTÁL.

Én: Vicceltem. Talán.

Én: Mit szeretnél vacsorára? Én állom.

Caleb: Állod úgy, mint főzöl? Vagy állod úgy, mint rendelsz?

Én: Úgy érzem, azt akarod, hogy azt mondjam, hogy rendelek, mert borzalmas szakács vagyok.

Caleb: Ez lenne a legbiztosabb megoldás, nemde?

Caleb: Tudod mit? Főzzünk ma este együtt. Megtanítok neked néhány dolgot.

Én: Rendben, először is... OLYAN DURVA VAGY! Másodszor, biztos vagy benne? Ez egy HATALMAS elköteleződés. 

Caleb: Nem lehetsz OLYAN rossz. Valami könnyűt csinálunk. Szereted az Alfredót?

Én: Szeretem-e az Alfredót? Ööö, igen.

Caleb: Akkor azt csinálunk. SZUPER könnyen elkészíthető. Nem lehet elrontani.

Én: Majd meglátjuk.

Caleb: Kábé harminc perc. Készen állsz a főzésre?

Én: MELLÉKLET LETÖLTÉSE.

Caleb: KIBASZOTT SZENT SZAR.

Caleb: MEZTELEN VAGY A KÖTÉNYED ALATT?

Én: MI? NEM?

Én: Ó, a fenébe, úgy néz ki, mintha meztelen lennék, mi? Én csak gondoltam nagyszerűen néz ki a mellem a képen, és elküldtem.

Én: Ne tovább­ítsd a barátaidnak 😉.

Caleb: Haha. Nagyon vicces vagy. NEM.

Én: Viccesnek gondoltam.

Caleb: Egy igazi rohadt komika vagy.

Én: Ó, fogd be, te morci. Mit akarsz desszertnek?

Caleb: Mogyoróvajas süti? Extra „csókkal” 😉.

Én: Pfúj.

Én: Olyan nyálas vagy néha.

Caleb: Élvezed.

Én: Soha.

Caleb: HAZUDSZ!

Caleb: 15 perc.

Én: VÁRJ! Hogyan jutsz ide a buszpályaudvarról?

Caleb: Gyalog. Csak kábé 2 mérföld.

Én: Caleb...

Caleb: Zoé, rendben leszek. Jó gyakorlat lesz. Nem edzettem az elmúlt két napban, úgyhogy szükségem van rá.

Én: Oké, de csak azért értek egyet veled, mert van egy dögös tested, és tudom, hogy szereted formában tartani.

Caleb: Azt hiszed, hogy dögös vagyok, mi?

Én: A tested dögös.

Caleb: Ami azt jelenti, hogy ÉN vagyok dögös.

Én: Nem. Ez azt jelenti, hogy a hasad, a feneked, a combod, a karod, a hátad, az állkapcsod és a görbe orrod, a hülye szexi telt ajkaid és a kék szemed és a hajad – amire kétségbeejtően ráférne a vágás – dögös. Te egy egészen más történet vagy.

Caleb: Ennek semmi értelme.

Én: Személyiség, Caleb. A személyiséged az, ami TÉGED dögössé tesz.

Caleb: Szóval dögös VAGYOK. Vagy nem?

Én: Szexi vagy. Az a szexinek egy teljesen más szintje 😉.

Caleb: Ó! Értem, hogy mit csinálsz.

Caleb: Éppen megállt a busz. Kb. 20 perc múlva találkozunk.